Novatio

(új-lat.) a. m. újítás; a kötelmek megszünésének egyik módja; a kötelemnek megszünése az által, hogy a régi kötelem helyébe új kötelem lép. A N. lehet szükségszerü v. önkéntes (necessaria, voluntaria) a szerint, amint az új kötelem keletkezése a felek akaratától független v. a felek akaratának eredménye. A szükségszerü N. a perjogba tartozik. Az önkénes N. v. egyszerü (simplex) vagy minősített (qualificata). Ámannál az adós és a hitelező személyében nem, s csak is a kötelem tárgyában történik változás. P. a vételárral adós a vételárt mint kölcsönt tartja meg, s kölcsön címén marad kötelezve. A minősített N.-nál a kötelem alanyaiban történik változás; ez esetben a N.-t, ha a régi adós helyébe új adós lép, p. Pál tartozását Péter vállalja magára, exromissziónak, ha a hitelező személyében történik változás, delegációnak nevezik. Magától értetik, hogy delegáció az addigi hitelező beleegyezése nélkül nem lehetséges, mig expromisszióhoz az addigi adós beleegyezése nem szükséges. A hitelezőnek beleegyezése természetesen ebben az esetben is nélkülözhetetlen. Az adós nem állíthat maga helyett más adóst, akit a hitelező el nem fogad.

Forrás: Pallas Nagylexikon