Növedékjog

(jus accrescendi). A római jogban az az intézmény, amely szerint a kimaradt örökösnek része a többi örökösnek örökrészét növeszti, vagyis ezek amazt is öröklik, feltéve természetesen, hogy a kimaradt örökösnek nincs örököse v. helyettese, kivéve ha ez is kimarad. Legközelebb azt a végrendeleti örököst illeti, aki a kimaradt örökössel közös örökrészre volt kinevezve és csakis azt, aki az örökségnek hányadrészére (pars quota) s nem meghatározott mennyiségre (pars quanta) van kinevezve. Folyománya ez a római szabálynak, hogy: Nemo pro parte testatus, pro parte intestatus duedere potest. Az osztrák polgári tkv szerint ha valamennyi örökösök részeiknek meghatározása nélkül v. az egyenlő osztály általános kifejezésével neveztetnek örökösökül, a kimaradt örökösnek része a többi örökösre száll. Az örököst, akinek örökrésze meg van határozva, a N. nem illeti, ha tehát meghatározatlanul nevezett örökös nincs, a megürült rész nem a többi örökösökre, hanem a törvényes örökösökre száll. Hazai jogunk a N.-ot nem ismeri. Ehhez képest nálunk, ha több nevezett örökös közül egyik v. másik kiesik, pl. azért, mert az örökség megnyilta előtt meghalt v. mert az örökséget visszautasítja, a megürült rész helyettes hiányában a törvényes örökösre száll.

Forrás: Pallas Nagylexikon