Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Növénygyüjt... ----

Magyar Magyar Német Német
Növénygyüjt... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Növénygyüjtemény

(herbarium vivum, hortus siccus), szárított s papirívekben megőrzött növény vagy a nagyobb növénynek, p. a fának jól választott, jellemző ága. A nem préselt gyümölcs, mag, fametszetek v. orvosságnak gyüjtött növények (drogue) mutatványai stb. a herbarium helyiségében elhelyezhetők ugyan, de szorosan véve a N.-hez nem tartoznak, ezért rendesen máskép preparálják és őrzik meg. Kisebb, iskolai N. a jegyzetet pótolja, gyakori lapozgatása után a növény ismerős marad. A N. azonban a szisztematikai botanika tanulmányozása, valamint a növénygeográfia céljából is elkerülhetetlenül szükséges. Némely növény ugyan szárítás folytán természetes formáját részben elveszti s a jó kép jobban pótolhatná. De a N. nem egészen esztetikai célból készül, a növénynek tudományos bélyege még a kevésbbé kielégítően szárított növényen is többnyire jól felismerhető, a szépen szárítottról ellenben egészen lerí, ugy hogy később is akármikor megvizsgálható v. a herbariumi példa alapján az eredeti leirás mindég ellenőrizhető vagy javítható, sőt szükség esetén mikroszkópium alá is készíthetünk belőle metszeteket. A növénygyüjtést illetőleg a következőkre kell figyelnünk:

1. Eltevésre mindenkor lehető tökéletes növényt válasszunk, tehát amelynek levele, virága, sőt lehetőleg már gyümölcse is van, vagy az érett termését később szedjük és tesszük a herbariumi példa mellé. A növényt virágja és termése nélkül megszárítani, kivált kezdő floristának, nem nagyon ajánlatos. Az alacsonyabb füvet gyökerestül, gumóstul, tőkéstül vagy hagymástul, a kriptogamákat lehetőleg terméssel gyüjtsük, mert otthon nem ritkán mikroszkópium segítségével kell meghatároznunk. Szárításra általában a normálisan kifejlődött növényt válasszuk, mellette, ha van, fajtáit és egyéb eltéréseit is meg kell figyelnünk és gyüjtenünk. Nagyobb és értékesebb herbariumban nem elegendő, hogy az a növény csak egy helyről legyen, hanem a N. annál értékesebb, mennél több és különböző termőhelyről van az a N.-ben, mert a növény variációit és okát könnyebben felderíthetjük. Kiránduláson v. utazás közben a növényt pléhtokba szokás gyüjteni, de a legjobb és legtöbb időt megkimélünk, ha a növényt mindjárt szedéskor tiszta papirosívekbe rakjuk, sőt a növény újságpapirosban is szépen megszárítható. A telerakott íveket vastag papirosfödél vagy vasrács közé szorítjuk, otthon azután itatós papiroscsomót rakunk közéje.

2. A N. részére való példa száraz papiros közt szépen megszárad (l. Növények konzerválása). Vékonyabb, gyengébb v. szikárabb növény hamarább szárad, mint vastagabb v. a kövér növény, azért ezt tovább kell naponként átforgatni, mig teljesen megszáradhat. A megszáradt növényt kétrétüen összehajtott papirosívbe tesszük, v. félívre gumizott papirosdarabkával leragasztjuk. A herbariumi példa a növény nagysága szerint különböző. Egy individuum szárítva az egész papiroslapot beöltheti, kisebb növényekből egy-egy ívbe v. ívre többet teszünk, különböző formáit összeválogatva, 5-8, sőt többet is, hogy az íven a növénypélda (a darabok összege) szegényes ne maradjon. Minden növénypéldához hozzátesszük a névjegyét (Vignetta, etiquette), mely különböző nagyságu papiros lehet, s a növény latin nevét, termőhelyét, gyüjtője nevét s a gyüjtése idejét ráirjuk. Más megjegyezni valót is ráirhatunk, pl. eltéréseit v. az új fajok v. fajták eltérő bélyegét v. a kevésbbé ismert fajok felderített karakterét és különbségeit. A növény névjegyét nyomatni is szokás, ekkor a növénynek sajátságait, szisztematikai helyzetét, rokonságát, földrajzi elterjedését is rávezetik, ugy-hogy p. Kernernek Flora exsiccata Austro-Hungarica-ja névjegyeiből egész becses füzetkék (Schedae ad floram exsicc. stb., Bécs 1881-96) teltek ki. Apróbb növényrészt, növényt, p. mohát v. becsesebb és ritka növénynek letörött darabkáit papiroshüvelybe tesszük, a szükségeseket vagy erre vagy külön vignettára irjuk s a növény mellé vagy külön papirosba helyezzük, esetleg tűvel oda is erősítjük. A deszka- vagy kődarabot, melyen gomba vagy zuzmó él, lehetőleg vékonyra idomítjuk s egy csepp arab gummival a papirosra ragasztjuk v. szintén papirosba tokozzuk, a nevét ráirjuk, s külön ívbe helyezzük v. oda szúrjuk. A kriptogamák elkészítése és rendezése kissé eltérő, l. Növények konzerválása.

3. A N.-t tudományos elvek alapján kell rendezni. Az egy fajhoz tartozó növényívek valamennyiét közös, vastagabb papirosborítékba helyezzük, ennek aljára a növény faji nevét irjuk. Ha a N. még nem nagy, akkor valamennyi fajt egy közös borítékba foglaljuk, s rá a génusz nevét irjuk. Ha a N. nagy, akkor a fajokat így össze nem csatolhatjuk, hanem valamely tudományos munka szerint (De Candolle Prodromusa, Nyman Conspectusa, a kisebb gyüjteményt más kisebb, akár florisztikai munka alapján) rendezzük, v., kivált ha még nincs meg a teljes megállapodás, ábécé rendjén sorozzuk egymásután (Opiz-féle rendszer). A növénygénuszokat azután valamely elismert (De Candolle vagy Endlicher) rendszer nyomán sorozzuk egymásután. Ha elegendő és jól zárható helyünk van, akkor a csomókat nem szükséges összekötni (Haynald herbariuma), de az egyenletes és simára összeszorítás a növényt a portól, bogártól meg az araszoló hernyótól is jobban védi, mert benne különösen az utóbbi nem boldogul. A szisztematikailag igy rendezett vagy összekötött csomókat állvány v. szekrény rekeszeibe v. fiókjaiba tesszük, még pedig olyan magasra, hogy könnyen fölérjük és könnyen kihúzhassuk v. visszatolhassuk. Az állvány előrészét faajtóval zárjuk el v. vászonfüggönyt akasztunk eléje. Egy-egy csomóba még kemény papirosszeletet illesztünk, rá a csomó növényeinek génuszát v. családját irjuk. Az állványt v. szekrényt száraz fal mellé helyezzük.

4. Növénygyüjtemény épen tartása. A gyüjtött, gyakran nagy becsü növény is ki van téve a bogár lárvái pusztításának. Rövidebb v. hosszabb idő mulva többféle bogár lárvája fészkelődik a N.-be és tetemes pusztítást visz véghez. Kisebb harbariumot könnyen át lehet lapozni és a pusztítástól megóvni. Legjobban bántja a bogár a fészkeseket, hüvelyeseket, keresztes viráguakat, ernyősöket, a fűzfa barkáit, általában a tejelő v. kövér olajat termelő puhább növényeket s legkönnyebben hozzájut az egyenetlenül szárított v. zsugorodott növényekhez, mig az egyenletes, sima és vékony növényekhez nehezebben férhet hozzá; az érdes v. bekérgezett füvektől (sás, pázsit) óvakodik.

A herbarium pusztító bogara különböző Anobium, a Ptinus fur, az Anthrenus museorum, A. varius és A. scrofulariae, kivált a lárvája, a könyvtetü, vagyis Troctes pulsatorius és Psocus fatidicus, melyek a növénynek legfinomabb részeit, a szirmokat pusztítják el. Óvó intézkedés a herbariumnak a tisztogatása, ami azonban nagyon lassu és nem biztos, továbbá a mérgezés, ami az egészséget veszélyezteti. Dammer az 1:50 merkurikloridos alkoholt ajánlja, a száraz növényt benne mintegy megfürösztvén. A szublimátgőz belehelésétől azonban óvni kell magunkat s az ilyen N. magánlakáson alig tartható. E mérgezést azonban minden baja ellenére is, vagy hét esztendő mulva ismételni kell. A petroleummal v. terpentinnel való impregnáltatása a növénynek pusztító s a herbariumnak tűzveszélyét is növeszti; a féregpor (naftalin) nem sokat használ, a N.-nek portól való tisztán tartását is megnehezíti, a naftalin beszívása pedig hurutot okozhat. Most a szénszulfidot dicsérik. Erre a célra légmentesen készült bádogszekrényt szokás használni. Ebbe rakják bele a növény csomóit, azután a fenekén levő edénybe 100 grammos szénszulfidot öntenek. A csomagok mintegy három napig maradnak benne. Kénétert is ajánlanak, de ez sokkal drágább. Azonban 3-4 évenként ezt az eljárását is ismételni kell, közben óvakodni, hogy olyan növényeket előbb a régi csomagokba be ne sorozzunk, amelyeket előbb igy nem szénkénegeztünk volna.

A N. a növénytani kutatásoknak nagyon nevezetes segédeszköze. Gyakran az egyetemnek, botanikuskertnek v. nyilvános botanikai intézeteknek van N.-e. Nagyobb N.-t nehéz egy embernek magának összegyüjteni (Borbás N.-e), de csere v. vétel útján könnyen gyarapítható. Hazánkból aránylag kevés növény jut a külföldiek kezébe, a cserélő floristán kapva kapnának. A floristáknak gyakran csereszövetkezete van (hazánkban Szontagh Miklós 1869. és Richter Lajos 1876. próbálkoztak meg vele), ezenkivül számos geográfiai v. szisztematikai gyüjteményt, botanikai gyüjtések eredményét stb. is lehet megvenni. Szokás külön herbariumokat is kiadni, ilyen p. Kerner Flora exsiccata Austro-Hungarica-ja (Bécs), melyet csak a gyüjtésben részt vevők és tudományos intézetek kapnak; Baenitz Herbarium Europaeum-a (Boroszló) v. Schultz Herbarium normale-ja (Bécs) pénzért is megszerezhető. A leghiresebb és legnagyobb N.-e a londoni Kew Gardennak van, melyet Bentham és Hooker ismertetett. Itt van Linné herbariuma is. Nevezetes N. van Szt.-Pétervárt, Berlinben, Bécsben, Párisban, Lejdában, Londonban külön a brit muzeumnak meg a Linné-társaságnak stb. Genfben De Candolle és Boissier herbariuma haláluk után is fenmaradt, mint tudományos intézet, az utóbbi meg bulletint is ad ki. Hazánkban a N. fejlődését szegénységünk akasztotta meg.

A legtöbb tudományos botanikai intézetnek még külön termés- és maggyüjteménye (a budapesti vetőmagvizsgáló állomásé nagyon szép, gyüjtötte Czakó Kálmán), teratologiai, növénygeográfiai, morfologiai stb. gyüjteménye, spirituszkészítménye is van. Kisebb kriptogam- vagy fanerogam-gyüjteményt könyvkereskedés útján lehet megszerezni, valamint termékrajzi kereskedőknél mikroszkópiumi készítményeket is. V. ö. Kreutzer, Das Herbarium (Bécs 1864); Mylius, Das Anlegen von Herbarien (Stuttgart 1885); Szekeress Ödön, A növénygyüjtésről tanítványaimnak (a jászóvári prémontrei kanonokrend kassai főgimn. évi jelentése 1889-90, valamint külön is); Természettud. Közl. 1892. 159.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is