Növénykert

v. füvészkert (hortus botanicus, botanikus kert), más kerttől azért különböző, mert ugy szervezik, hogy a növénytan szolgálatára álljon és a növénytani ismereteket, oktatást és kutatást elősegítse és terjessze. E célra a legkülönbözőbb éghajlat alól egybegyüjtik ide a növényeket s a messze földről összekerült fajok részére a kellő termőhelyet, talajt, főleg pedig a megfelelő hőmérséket mesterséges úton készítik elő. A N. magasabb tanintézet, egyetem, politechnikum, erdészeti és gazdasági iskola mellé elkerülhetetlenül szükséges s ezek kivánalmai szerint is rendezik be. Területe kedvező legyen; kell, hogy folyó és álló viz, domb és szikla, valamint facsoport is legyen benne, hogy a növényeknek könnyebben meg lehessen választani a természetes termőhelyet. Szükséges továbbá üvegház s pedig: 1. hideg ház, télen 2-8° R. hőmérsékkel. Ennyi az É.-amerika, újhollandi és D.-afrikai növények kitelelésére elegendő. 2. Mérsékelt ház, télen 10-15° R. meleggel a tropikus növények részére. 3. Hőhajlék, télen 8-18° R. hőmérséklettel, hajtató vagy ápolóházak (Treibhäuser) az érzékeny, egész forró tartományokból eredő növények megőrzésére, főleg pedig szaporítására. Ez más üvegháznál mélyebben fekszik a földben s ha az idő hűvös, nyáron is fűtik. Ahol a mód megengedi, egyes külön növénycsalád részére is külön házat építenek. Szükséges továbbá sajátságos tartó és csiráztató. Mivel sok növény csak bizonyos földben terem meg s a N.-ben vizi, élősködő növény, harasztok stb. sem hiányozhatnak, azért a földnemeket is ismerni, mesterségesen előállítani, különböző módon trágyázni stb. szükséges, hogy a növény igazi termőhelyét utánzás által eltaláljuk, p. az élősködő orchideák részére. A telet jól kiálló, v. csak kevés védelmet (takarót) igénylő fajok a szabadban maradnak s természetes családok szerint ültetik, hogy a növényrendszer a természetben lehetőleg szemlélhető legyen. Az egynyáriakat évenként kell vetni; korai elszáradásukkal a soká zöldellő többnyáriak közt nagyobb puszta hézagok támadnának, azért az egynyáriakat a többnyáriaktól külön, de azért szintén rendszer szerint csoportosítják. A fákat és cserjéket rendszer szerint csoportokba (arboretum; l. Fáskert), sőt az orvosi v. officinális növényeket is külön helyre ültetik. A hidegebb éghajlat v. magas havas növényeit télen és tavaszkor a magasabb hőmérséklettől kell óvni, hűvösebb helyre rakni s itt is hóval és jéggel jobban elfödve virágzásukat késleltetni szükséges. A szikla és kőfal növényeinek külön sziklás részleteket alakítanak, a kiváló viziek részére pedig tavat v. medencét. A N. feladata a hazának ritkább, jellemző v. más országban nem növő növényfajait is megszerezni. Ezek részére némely N.-ben az ország valamely külön, természetes termőhelyének vagy a vidék növényzeti viszonyainak megfelelő helyek vannak berendezve, pl. Innsbruckban a havasi, Kristianiában a skandináviai, Valenciában a délspanyolországi növényritkaságok vannak összeállítva.

A N. nyomait már az ókorban találjuk. A középkorban Nagy Károlynak volt kertje, s maga egész sereg növényt termesztett benne. Az első igazi N.-et Matthäus Silvaticus alapította Salernóban 1309., a második orvosi N. 1333. Velencében keletkezett. A tudományok ébredésével a gazdag olasz városok vetélkedtek a N. felállításával; követték a francia és spanyol egyetemek. Európában legelőbb a ferrarai kapott hirnévre. A padovai 1533, a pisai 1544, a bolognai 1568 óta áll fenn. Ez időben a firenzei és nápolyi (Penelli) N. már jó hirben állott. Franciaországban legrégibb a montpellieri akadémiáé, a XVI. sz. utoljáról. A párisiról 1597-ből van tudomásunk. A lejdai N. 1577. keletkezett. Németországban a XVI. sz.-ban csak privátkertek voltak, s a Camerariusé Nürnbergben volt a leghiresebb. Akadémiai N. s az angolok N.-je a XVI. és XVII. sz. közepében alapította meg az idegen országokkal való közlekedés és a tudományos botanika. Ekkor emelkedtek kiváló rangra az angol N.-ek. Leghiresebb lett ezek közül újabb időben a kewi N.; Németalföldön lort Clifford növénykertje Haarlem mellett Linné Károly vezetése alatt korszakot alkotott. Ugyanezen század elején a párisi Jardin des plantes vergődött hirnévre. Az orosz földön 1725. Szt.-Péterváron, majd Dorpat- és Vilnában rendeztek N.-et; legjobban kitünt a moszkvai Fischer alatt. A kopenhágait Hornemann, az upsalait Thunberg, Wahlenberg és Linné, a lundit Agardh tüntették ki. Németországban a XVIII. sz. végén annyi új N. keletkezett, hogy most egy egyetem sincs itt e nélkül, sőt nagyobb civilizált városban van N. egyetem nélkül is. A berlini egyetem épületével kapcsolatban, a messzebb fekvő nagy N.-en kivül (mely a német N.-eknek méltán büszkesége, s melyet a rangra Willdenow, Link, Kunth, Otto és Braun Sándor emeltek) kisebb kézi N. is van a mindennapi előadás részére. A bécsi N.-en (alapíttatott 1754.) kivül Jacquin alatt a schönbrunni császári kert is hires lett, hol különben még a belvederi kert is említésre méltó. Ausztriában az innsbruckit (alapíttatott 1793.) méltán emlegették, de ennek hire jeles vezetőjével, Kernerrel együtt ismét Bécsbe vándorolt. Hazánkban, Nagyszombaton az egyetem orvoskara 1771. Schwarzer báró és plébános kertjét vette meg botanikai kertül. Budán (1778) a botanikus kert mellett (a Krisztinavárosban az Aufhalter-kert helyén) külön gazdasági kert is volt, melyet Pesten egyesítettek. A pesti N. 1784-től 1808-ig a barátok kertje volt a mai Szép-utca helyén. Ezután a mai vegytani épület helyére, innen ismét (1848) az Üllői-út végére költözött, hol a Ludoviceum mellett 281/2 holdnyi területet foglalt el. Körülbelül 12.000 élő növénnyel rendelkezik, melyek közül mintegy 5000 faj üvegházi. A növénytani intézet 82 külföldi N.-tel áll csereviszonyban. A pesti N. körül legtöbb érdemet szerzett Winterl Jakab, Kitaibel, Haberle, Rochel és Sadler. Csinos a selmeci erdész-akadémiai N. is, főleg az erdészeti hasznu fákkal. N. van még hazánkban Kolozsváron meg a gazdasági iskolák mellett. Természetes, hogy Európán kivül is van N. Igen hires p. a mexikói.

A N.-ek ritkaságait gyakran nagy költségü művekben bocsátották közre. Ilyen Besler, Hortus Eystettensis (Nürnberg 1613); Dillenius, Hortus Elthamensis (Lejda 1732); Linné, Hortus Cliffortianus (Amsterdam 1737); Jacquin, Hortus Schoenbrunnensis (1794, 4. köt.); Aiton, Hortus Kewensis (London 1789-1810); Ventenat, Jardin de Malmaison (Páris 1803); Schrader, Hortus Geottingensis (Göttinga 1809); Willdenow, Hortus Berolinensis (Berlin 1800-1809, 2 kötet); Link, Otto és Klotz, Abbildungen aus dem Berliner Garten (u. o. 1820-28, 10 füzet); Link, Hortus regius botanicus Berolinensis (u. o. 1827-1832, 2 köt.); Salm-Reifferscheidt-Dyck, Hortus Dykensis (Düsseldorf 1835); Schlechtendal, Hortus Halensis (Halle 1841); Göppert a boroszlói (1868), Kolb a müncheni (1867), Willkomm a donpati (1873), Rees az erlangeni (1878), Wigand a marburgi (1880), Pfitzer a heidelbergai (1880), Kerner az innsbrucki (1869) N.-et ismertette. A berlini N. Eichler óta (1881) Jahrbuch des königlichen botanischen Gartens und des botanischen Museums zu Berlin cím alatt gazdag tartalmu évkönyvet ad ki. V. ö. még Kraus és Borbás, Európának idegen növényekkel való beruházkodása (Term.-tud. Közl. 1894); Kerner A., Die botanischen Garten, ihre Aufgabe (Innsbruck 1874); Koch C., Die botanischen Garten (Berlin 1860); Gerlóczy és Dulácska, Budapest és környéke (Budapest 1879, II. 142); Heinricher; Pflanzenbiologische Gruppen (Botanischer Centralblatt 1896); Linzbauer, A m. kir. pesti egyetem növénykertjének jelen állapota (Buda 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon