Növénymozgás
elnevezése alá a növények mindama mozdulatait foglaljuk
egybe, amelyekkel egészük vagy egyes részök helyzetüket vagy helyüket
megváltoztatják. Az ugyszólván érzékeny plazma egymaga, vagy pedig egész sejtek
környéke oly mozdulatokat végez, amelyek a külső behatás alatt az egyes
életfolyamatokat megváltoztathatják, megindíthatják vagy meg is szüntethetik. A
külső hatások (az izgatások vagy ingerlések) a világítás irányának vagy
hathatósságának, a nehézség irányának megváltozásai, mekanikai illetés, sőt
rázás, egyoldalt eső megmelegítés, megvilágítás, a viz ömlése és végre bizonyos
kémiai szerek lehetnek. A N. legfeltünőbb módja pl. a szemérmes érzőke (Mimosa
pudica) viselkedése, amennyiben a leggyengédebb illetés jelentékeny mozdulatot
von maga után. A N. sajátos is, p. fonnyadó szárrész szabad vége a támasztékon
túl először súlyánál fogva lekonyúl, de táplálékkal föléledve fölberzed; holott
az igy fektetett gyökér vége mindenképen lebocsátkozik. Némely szakaszos mozdulat
a külső hatások változatlansága ellenére, ugy látszik, belső változások miatt
foly le. A N. csupán a rendes életföltételek közt nyilvánul. Nagyon alacsony
hőmérséklet (megdermedés) vagy nagyon magas (tikkadás), sokáig tartó sötétség,
oxigén hiánya az érzéketlenséggel, elaléltsággal mozdulatlanságot vonnak maguk
után. A N. legnevezetesebbjei a következők: 1. A plazma izgékonysága az algák
és más sejtes növényekben; a cservirágon zöld sejtklorofillum-rögöcskéinek
helyváltoztatásakor fény hatására nyilvánul. 2. Különböző oldalu növekedés, a
csira két végének más irányváltoztatásában, a fogódzó, illetve tekerődző
növények továbbhaladásában mutatkozik. Egyes N. teljesen önálló, más a
nehézség, hő, fény vagy más erő következménye (paratonikus N.). 3. A fény
irányának és erejének változása (geotropismus, heliotropismus) p. ablakba
helyezett virágainkon s a napranézőkön eléggé ismeretes. 4. A duzzadás
tüneményei vizbe merült növényeken (hydrotropismus), p. az oleanderág vizbe
bocsátva alsó végén eredő gyökerecskéit lefelé irányítja. 5. Az ömlés okozta N.
(rheotropismus), amint ezt a kukorica, a nád gyökerének a folyás ellen való
irányulása feltünteti. 6. Hőben hajlás (thermotropismus) vagy a hő felé
(kukorica), vagy tőle el (zsázsa). 7. Kacskaringók fogódzása. 8. A levelek és
virágrészek alvása (p. akácfa, körmicevirág), a szövetjük duzzadása és
petyhüdése, berzedése és lankadása következtében. A bábakalács, jerikói rózsa
összeborulása és szétterpedése, a pásztortűjének (génnor) összecsavarodása nem
tartoznak a N. alá, hanem egyszerüen higroszkópikus helyzetváltozások. 8.
Mekanikus ingerlékenység a búzavirág belső virágocskáin, a sóskabokor himjein
(Diószegi), a szemérmes érzőkén és másokon. (A nebántsvirág és a lövőugorka
érett termékének gyenge megnyomáskor való szétvetődése szintén csak fizikai,
még pedig feszültségbeli változás következménye.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|