Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Novgorod... ----

Magyar Magyar Német Német
Novgorod... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Novgorod

1. orosz kormányzóság Olonec, Vologda, Jaroszlavl, Tver, Pszkov és Szt.-Pétervár közt, 122,337 km2 területtel (amelyből 3336 esik a tavakra) és 1.308,457, egy km2-re 107 lak. Egy nagy részét a Valdai fensík borítja, amelyet az orosz geografusok Alaun helyrendszernek hivnak. Vizei 3 tenger környékéhez tartoznak; a Fehér-tengeréhez a Voloska, a Szvid, a Potenga, Porozovica; a Baltiéhoz: a Luga, amely a Finn-öbölbe, a Mszta és Berezaikával, Molával stb.; a Pola a Selonnal és másokkal, amelyek az Ilmenbe és a Volhov, Pasa, Oiat, amelyeg a Ladogába torkonak; végre a Kaspi-tengeréhez a Sekszna, Mologa, amelyek a Volgába szakadnak. A különböző vizrendszereket egymással összekötik a Voloci-, Tichvini-, a Mária- és Sándor Württembergi hercegről elnevezett csatornák. Tavai közül a nagyobbak az Ilmen, Miglino, Bjelo-ozero, Andozero és Vozse. Nagy területeket foglalnak el a mocsarak is. Az éghajlat zord és nedves. A lakosok tulnyomó része nagy-orosz, de vannak karéliak és csúdok is. A föld, bár nagyobbára humusz takarja, mert az időjárás zord, nem nagyon termékeny. A főbb termékek: rozs, zab, árpa és len. Az állattenyésztés nem igen jelentékeny. Sok kezet foglalkoztat a halászat, a szénégetés, faáruk készítése, hajóépítés, szegkovácsolás, cipőkészítés. A vasutak hossza 500 km. Járásai: N., Borovicsi, Bjelozerszk, Demjanszk, Kirilov, Kresztai, Sztaraja Russza, Tichvin, Cserepovec, Usztjuzsna és Valdai.

2. N. (n.-Velkij vagy Nagy-N.), az ugyanily nevü kormányzóságnak és járásnak székhelye a Volkhov mindkét partján, közel azon helyhez, ahol az Ilment elhagyja, vasút mellett, (1893) 25,058 lak., 14 nagyobbára gyertya-, bőr- és téglagyárral, gabona-, fa-, hal- és sókerskedéssel. N.-ot a Volhov, amelyen szép kőhíd vezet át, két részre osztja. A jobb parton van a Torgovaia (kereskedőváros), a másik parton a Szofiiszkaja. A szt. Zsófiáról elnevezett városban van a Kreml (Djetinec),szabálytalan ellipszis-alaku erősség 9 toronnyal, amelyet 1302. építettek és utoljára 1818. restauráltak. Benne több igen régi és rédekes emlék látható; első sorban a Zsófia-templom (a XI. sz.-ból), 50 m. magas, 6 aranyozott kupolával koronázott, csaknem szabályos négyszögü épület; 10 hatalmas és különbözőképen díszített oszlop tartja a boltozatot; Ny-i, Khorszunnak nevezett,XIII. sz.-ból való kapuját, amely alkalmasint a hanzavárosok ajándéka, számos bronzalak díszíti; a katedrálisban van azonkivül számos szent kép, hercegek ereklyéi, érsekek és történelmi személyek síremlékei és egyházi kincsei közt számos régi ékszer. A székesegyház mellett áll az érseki palota igen eredeti stilusban a XV. sz.-ból A középső téren áll az 1862. fölállított Rurik-emlék. A Kremlen kivül van a Zsófia-részében a szép Dvorinszkoje-szobranje (nemesi palota), II. Katalin háza és az egész egyszerü császári palota. A kereskedővárosban áll a gosztinnij dvor (áruház), a városház régiséggyüjteménnyel, a düledező Jaroszlav-torony, a XIV. sz.-ból való Znamenszkij-székesegyház, a kormányzói palota, végül az 1106. alapított és egykoron nagy gazdagságáról ismeretes Szt. Antalról elnevezett kolostor. N.-nak van azonkivül szinháza, kórházai, két árvaháza, menedékháza és többféle iskolája. N. egyike Oroszország legrégibb városainak; jóval 862 előtt már fennállott, midőn Rurik a székvárosává tette; még jobban fejlődött Jaroszlav uralma (1019-54) alatt. Midőn Rurik utódjai Kijevbe tették át székhelyüket, a város önkormányzati jogot kapott, későbben 1270-ben pedig önálló köztársasággá lett és hatalmát csaknem az egész É-i Oroszországra kiterjesztette. Azonban polgárainak egyenetlensége alkalmat szolgáltatott III. Iván moszkvai nagyfejedelemnek a beavatkozásra. III. Iván 2 ízben vezetett ellene hadjáratot és 1478. a várost hatalmába is kerítette, annak alkotmányát megsemmisítette és lakosság egy nagy részét a városból kiűzte. Súlyos csapást mért a városra 1570. Rettenetes Iván, akinek sztrjelicei a várost 5 héten át pusztították és állítólag 60,000 embert legyilkoltak. Egykoron virágzó kereskedelmének a halálos döfést Szt.-Pétervár alapítása adta meg, midőn a forgalmat más irányba terelte. V. ö. Kosztomarov, Az észak-oroszországi köztársaságok (oroszul, Pétervár 1863); Tolsztoj, N. szent tárgyai és régiségei (oroszul 1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is