Numerikus

(a lat. numerus-tól) a. m. számbeli. N. együttható az oly együttható, mely puszta számérték, ellentétben az oly együtthatóval, mely egy vagy több határozatlant (betüt) tartalmazó kifejezés. N. egyenlet az oly egyenlet, melyben az együtthatók puszta számértékek.

Forrás: Pallas Nagylexikon