Nyak
(collum), a fejet a törzzsel egybekötő nyél. Felső határa az
állkapocs alsó széle; az állkapocs felhágó szára és a külső hangnyilástól a
külső nyakszirti gumóhoz húzott vonal. Alsó határa elül a szegycsont
markolatának felső széle, a kulcscsontok, a vállcsúcs s ettől a 7-ik
nyakcsigolya töviséhez húzott vonal. A tudományos emberek a csuklyás izom
elülső széle által két részre osztják a nyakat; egy elülsőre, amelyet nyaknak
(collum) s egy hátulsóra, amelyet tarkónak (nucha) hivnak. A nyak körforgata
rendesen oly nagy, mint a fejé az állkapocs és a fejtető között. Néha igen
hosszu (hattyunyak), máskor kurta, vastag (a nép kálvinista nyaknak nevezi). Ha
igen hosszu és igen sovány, akkor igen csúnya s előfordul igen lesoványodott,
senyves betegeken és mellbetegeken s a nyelvcsont alatt az u. n. ádámcsutkája
(almája, pomum Adami) ilyeneken nagyon kiáll. Jól megtermett s nem hízott
férfiakon, sőt ilyen nőkön is a bőrén át az egyes főbb és felületes izmok
idomai keresztül látszanak s a nyaknak különös reliefet kölcsönöznek. Nőkön a
kerekded s középszerüen hízott nyak, különösen ha fehér is, a szépség egyik
jele. Férfiakon szegletes; öregeken a bőr alatt levő széles nyakizom széleinek
megfelelőleg ráncos. A férfi álla alatt a nyakon szakáll van. A nyakon a bőr
alatt a nyakbőr széles izma (platysma myoides), ez alatt a fejbiccentő izom,
továbbá a gerincoszlopon a fejet hajlító izmok, valamint oldalt a lapockaemelő
izom, a középrészen pedig a mellcsont a pajzsporcogóval (ádámcsutkója)
egybeköttetésben levő izmok találhatók a bőnyéken (fasciae), nevezetesen nagy
ereken és számos idegen kivül; alapját pedig a nyakcsigolyák (7) alkotják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|