Nyálka

(nyák), igy nevezzük azt a ragacsos, szintelen válladékot, mely a nyálkahártyákat bevonja. Ez a váladék alkalikus vegyhatásu, sűrün folyó nyulós anyag, mely mintegy 4-6% szilárd alkatrészt és ezek között nyálkaanyagot (mucint) tartalmaz; ez utóbbi miatt ragacsos, nyulós a Ny. Ilyen Ny. vonja be az egész tápcsövet, a szájtól kezdve a végbélnyilásig ez teszi sikamlóssá. Többnyire a nyálkahártyát bevonó hámsejtek nyálkás átalakulása folytán képződik. Hámsejtek t. i. sejtszaporodás útján folyvást képződnek. A képződő fiatal sejtekben sok a fehérje. Majd mindinkább nyálkaanyag lép fel bennök s végre az egész sejt ilyen nyálkaanyaggal telik meg. A nyálkaanyag vagy kiszorul a sejtből s igy adja a Ny. anyagát, vagy az egész sejt leválik s kerül a Ny.-ba. Ezenkivül azonban vannak a nyálkahártyában sok helyütt külön a Ny. képződésére szolgáló mirigykék is. Ilyen mirigykéket az orr- és száj-nyálkahártyában lehet találni. Ha a Ny. elválasztása bő, akkor a mirigykékből sejtek is bőven kerülnek a Ny.-ba; e sejteket itt nyálkatestecskéknek nevezik. Hurut alkalmával azért igen sok nyálkatestecskét lehet a Ny.-ban találni. A Ny.-hoz hasonló az ízülőfelületek és ínhüvelyek nedve (synovia) is. - Ny. a botanikában, l. Növénynyálka.

Forrás: Pallas Nagylexikon