Nyári
Sándor, műtörténetiró, szül. Zala-Egerszegen 1861 aug. 28.
Tanulmányait itt, Bécsben és Berlinben végezte. A bécsi képzőművészeti
akadémián Hanses tanítványa volt, s ott 1884. műépítészi képesítőt nyert. 1885
tavaszán Párisba ment, onnét Berlinbe, hol az egyetemen műtörténetet és
bölcsészetet hallgatott. 1889. a kormány megbizásából Magyarországot utazta be,
hol Mátyás-kori olasz renaissance műemlékek után kutatott. 1890. a lipcsei
egyetemen bölcsészet-doktori oklevelet nyert. 1891. a nemzeti muzeum
régiségtárában asszisztens és a műegyetemen a műtörténelem magántanára lett.
1892-ben felfedezte II. Rákóczi Ferencnek a szász király birtokában levő, reánk
nézve addig ismeretlen, Mányoki Ádám által festett arcképét, s Csáky miniszter
megbizta e művész életrajzának megirásával, mivégből beutazta Lengyel- és
Szászországot. 1893. újabb tanulmányútra ment Lengyel- és Németországba, 1894.
beutazta Olaszországot és Franciaország egy részét, 1895. pedig az ezredéves
kiállítás érdekében Hollandiába, Angol-m, Francia- és Németországba, Szerbiába
és Romániába utazott s ez utazásai közt szerezte be a műcsarnokban kiállított
festményeket. Brocky Károly magyar festő munkáiból, ki Viktoria angol királynő
udvari festője volt, egy egész kollekciót hozott haza Angliából, úgy hogy ezen
kevéssé ismert művészt teljes nagyságában lehetett bemutatni. Külön megjelent
művei: Der Portraitmaler Johann Kupeczky, sein Leben u. seine Werke (Lipcse
1889); A kassai székesegyház (Budapest 1896, német nyelven is), s ezenkivül
számtalan műtörténeti értekezése, ismertetése és kritikája jelent meg a bel- és
külföldi szak- és napilapokban. 1894 óta az országos képtár segédőre.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|