Nyekraszov

Alekszejevics Miklós, orosz költő, akit méltán helyeznek Puskin és Lermontov mellé, szül. a podoliai kormányzóságnak vinnicki kerületében 1821 nov. 22. (ó-naptár), megh. Szt.-Pétervárt 1877 dec. 27. (ó-naptár). Ny. a legnemzetiesebb orosz költő. Apja akarata ellenére beiratkozott a szt.-pétervári egyetemre; e miatt apja teljesen levette róla a kezét s Ny. oly szükségbe jutott, hogy éh-tifuszt kapott. Felépülve irogatni kezdett; Bjelinszkij (l. o.), a tekintélyes kritikus felismerte benne hamarosan a kiváló költői tehetséget s Ny. hamarosan hirnevet szerzett magának. Már mint előkelő iró megindította 1847. a Szovremennjik (Kortárs) cimü havi folyóiratot, mely rendkivül nagy kelendőségnek örvendett, s miután ezt betiltották, 1868. belépett az Otjecsesztvennija Zápiszki (Hazai feljegyzések) szerkesztőségébe, hol egész haláláig megmaradt. Két nagyobb költői munkája: Kamu na Ruszi zsítj Horoso? (Kinek jó élni Oroszországban?) és Maroz krasznyj nosz (A veres orru fagy); az utóbbit Szabó Endre egészen lefordította (megjelent a Magyar Szalon 1890-iki évfolyamában). Munkái több kiadást értek, s idegen nyelvekre is le vannak fordítva (németre teljesen). Összegyüjtött műveinek legjobb kiadása: Polnoje szobranije sztihotvonerij N. A. Nekraszova (Ny. A. M. összes költeményei, Szt. Pétervár 1886, 2 kötet). V. ö. Szabó Endre, Orosz költők (ford., Budapest 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon