Nyelés

által jutnak az anyagok a szájüregből a gyomorba. Ny.-kor zárjuk a szájat v. legalább oda szorítjuk az alsó állkapcsot a felső állhoz. A lenyelendő anyagot a kissé bemélyedő nyelvhátra tesszük. Erre a nyelv hegyét, majd hátát és gyökét nyomjuk a kemény szájpadhoz; igy jut a lenyelendő anyag a mellső szájpadív mögé, mely a nyelvháttal együtt elzárja az utat vissza a szájürbe. A hátsó szájpadívek a nyelőcsapot maguk közé veszik s izomműködés alatt az egész ínyvitorla felfelé, hátra emelkedik, ugy hogy a közlekedést a torok és orr között elzárja, annál is inkább, mert a garat hátsó fala is előre domborodik és ínyvitorlához közeledik. Ezt követi a gégefő emelése a nyelv gyöke felé, mi által a nyelv gyöke a gégenyilás fölé kerül. Mind ezek és a garat nyomó ereje a lenyelendő anyagot a garatürön és nyelőcsövön át a gyomorba fecskendezik. A Ny. megindítása akaratunktól függ, de ez is csak akkor, ha van mit nyelnünk. Midőn azonban a lenyelendő anyag egyszer a mellső garatív mögé került, ezentul a Ny. tőlünk függetlenül történik; a Ny. tehát reflex mozgás.

Forrás: Pallas Nagylexikon