Nyereg

a lóra vagy más hátas állat hátára erősített készülék, amely az ülést biztosabbá és kényelmesebbé teszi. Készítésénél, alakja meghatározásánál fő tekintettel kell arra lenni, hogy a lónak olyan részeire helyezze saját és a rajta ülő lovas súlyát, amelyek alkatuknál fogva teherviselésre alkalmasak, tehát nem a hátgerincre, hanem az oldalbordákra, amelyek boltozott, dongaszerü alakjuknál s a rajtuk fekvő izomzatnál fogva erre kiválóan alkalmasak. A Ny. eredetéről semmi bizonyosat nem tudunk. Első nyomait Ázsiában találjuk meg. A kujundsii faragványokon a keleti népek mostani nyergéhez hasonló nyergeket láthatunk, amelyeken azonban még kengyel nincs. Rómában eleinte ephippiának nevezett gyapjuszövetet helyeztek a ló hátára. Szt. Jeromos az első iró, aki kr. u. 340. a Ny.-ről szól, de alakját nem említi. 385. kelt Theodosius császárnak egy rendelete, amely a postalovak nyerge súlyát határozza meg, a nélkül, hogy szerkezetét érintené. A régi germánok elpuhult embernek tartották azt, aki Ny.-ben lovagolt. Később azonban állati bőrt (Bast) tettek a ló hátára. A középkori Ny. eleinte székhez volt hasonló. Az arabok nyergén a hátsó kápa igen magas volt, hogy a dsidával való döfésnek nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, és kengyel is volt rajta. A normannok nyergeit a bayeuxi falszőnyegen látjuk, kápájuk művészileg van faragva, s a hátsó igen magas. Ugy látszik, hogy a nyergek fa alkotó részei festett bőrrel voltak bevonva s a heveder ugy volt rá alkalmazva, hogy a lovas megszoríthatta, a nélkül hogy leszállt volna. Alakja olyan, hogy a lovas kinyujtott lábszárral ült rajta, egész súlya a kengyelben nyugodott, hogy a dsidadöfésnek nagyobb nyomatéka legyen. A normann Ny.-ből fejlődött a lovagi Ny., amelynek készítésénél arra voltak fő figyelemmel, hogy az ülést biztossá s a dsidával való döfést nyomatékossá tegye. Jelenleg a Ny.-nek következő nemei vannak használatban: a német vagy iskola-Ny., amelyen elül és hátul 3-4 hüvelyknyi kolbászszerü párnázat van s bőrrel - gyakran szarvasbőrrel - van bevonva. Előnye, hogy benne a lovas igen erősen és biztosan ül, s a nélkül, hogy feszélyezve volna. Katonai használatra azért nem alkalmas, mert könnyen romlik. A francia Ny. hasonló az előbbihez, csakhogy hátul nincs párnázata. Az angol Ny., amelyet mai napság minden úrlovas használ, alkatára nézve nagyjában hasonlít a német Ny.-hez, csakhogy párnázata nincs és disznóbőrrel van bevonva; ez minden Ny. között a legkönnyebb, de csak jó lovasnak való, mert minden Ny. között legkevésbbé kölcsönöz biztosságot az ülésnek. A magyar Ny. katonai célokra a legalkalmasabb, mert ha jól illik a lóhoz, nem töri fel a hátát, gyakran még hanyag ülés mellett sem; az idő viszontagságait jól állja s ha egyes részei eltörnek, könnyebben lehet pótolni, mint más nyergeknél. E Ny. is több tekintetben változáson ment át, de nagyjában olyan mint régen volt (l. Magyar nyereg).

Ny. a fizikai földrajzban azoknak a nyeregszerü mélyedéseknek a neve, melyek két szomszédos hegycsúcs között vannak.

Ny. a zeneszereken, lásd Hegedüláb.

Forrás: Pallas Nagylexikon