Nyílméreg

növényi v. állati anyag, amelybe a nyíl hegyét bemártják, hogy gyors és biztos halált okozzon. Nyomára találunk már a legrégibb időben s azok a népek, amelyek még ma is nyíllal lőnek, használják nagyrészt ma is. A monda szerint a szkithák rothadt viperából és rothadt embervérből készítették. A herakleusi Ny. is rothadt állati anyagból készült. Odysseus azonban növénynedvből nyert anyaggal mérgezte meg nyílait. Az ázsiai népek nagy része az Aconitum ferox gyökerét, a kamcsatkaiak az Anemone nemorosát használták e célra. Az európaiak a Ranunculus thora gumóit, amelynek mérge állítólag fél óra alatt ölt; ellenmérge az Aconitum anthora volt. Jelenleg Norvégiában hullaméregbe mártják a nyilat. A manapság használt Ny. Kelet-Indiában az Antiartis toxicaria tejszerü nedvéből készül, Oceániában pedig a Strychnos Tieute cserjéből. Előbbi különösen a gyomorra és belekre hat, utóbbi pedig tetanust okoz. A D.-amerikaiaktól használt urarit (curare) a Strychnin-félék kérgéből nyerik, a mellizmok hűdését okozza s a lélekzést megakadályozza. A bushmanok Ny.-e kigyóméreg és az Euphorbium nedvének keverékéből áll. A szali törvény nem engedte, hogy a rokon törzsekkel folytatott háborukban mérges nyilat használjanak, idegenek ellen azonban megengedte. II. Ince pápa is megtiltotta a keresztények ellen való használatukat.

Forrás: Pallas Nagylexikon