Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adója

1875. hasították ki a keresetadóból ez új adófajt, mert a körülötte való eljárás egészen lelüt a hozzá legközelebb rokon III. osztályu keresetadó körül követettől. Az 1875. XXIV. t.-cikken kivül, mely az adót létesítette, még a következő t.-cikkeknek van jelentőségük: 1870. X. és XVII., 1873. XIII., 1880. LX. Az adótárgyakra nézve az 1875. XXIV. t.-c. következőleg intézkedik: A magyar korona országai területén bel- vagy külföldiek által ipari, kereskedelmi, pénzforgalmi, szállítási s bárminemü más haszonhajtó célból nyereményre alakult v. üzletben tartott s nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek üzleti jövedelmeik után, amennyiben ezek a bányaadóról szóló törvény határozmányai alá nem esnek, a jelen törvényben meghatározott elvek és szabályok szerint adóznak. Adóköteles jövedelem a megelőző 3 évi üzleti eredmény átlaga. Részletesen sorolja fel a tételeket a törvény, melyek ez eredmény megállapításánál levonhatók; s melyek vagy már adó alá estek, vagy pedig üzleti, illetőleg igazgatási költségek. Az adókulcs ugyanolyan, mint a III. osztályu keresetadónál, 10 %.

A kivetés sikerességét a következő intézkedések hivatvák biztosítani: A társulatok igazgatói, vagy ha az igazgatóság székhelye külföldön van, belföldi meghatalmazottjai az üzlet megkezdéséről a község elüljáróságát kötelesek értesíteni. Tartoznak továbbá a fő és fiókintézetek székhelyének, továbbá az alapszabályoknak két példányban közlése és a befizetett részvénytőke pontos kitétele mellett azon királyi adóhivatalt értesíteni, melynek területében a társulat igazgatóságnak vagy fő ügynökségének székhelye van, kijelölvén mindazon fiókintézeteket, melyek után az adót együttesen szándékoznak leróni. Ezenkivül kötelesek a fiókintézetek üzletvezetői a fióküzlet megkezdéséről az illető község elüljáróságát is érvényesíteni. Az alapszabályok megváltoztatása, valamint új részvények kibocsátása hasonló módon és helyen jelentendő be. A vállalat üzletadója rendszerint azon községben vettetik ki, melyben a vállalat igazgatásának, külföldi társulatokra nézve pedig ott, hol a belföldi főügynökségnek székhelye van. Azok a vállalatok, melyek ama községen kivül, hol üzletük központi igazgatása van, más községekben, de a magyar állam területén belül tartanak fióküzletet, fiókintézetet vagy raktárakat, a fő vállalat székhelyén adóztatnak meg, ha a fióküzletek, fiókintézetek és raktárak a fő vállalattal oly szoros összeköttetésben vannak, hogy azokat önálló üzletnek tikinteni nem lehet. Ha azonbana kapocs, mel y a fő vállalat és fióküzlet között létezik, csak arra szorítkozik, hogy mindkettőjüknek közös igazgatásuk van, a fő vállalat és a fióküzlet külön-külön rovatnak meg adóval azon községben, melyben vannak. Ha társualtoknál a vállalat székhelye nem ugyanaz, mely az igazgatásé, az üzletadó 20%-a az igazgatóság székhelyén, a fenmaradó 80%-a pedig, mely az igazgatóság székhelyén nem levő vállalat jövedelmére esik, a vállalat székhelyén iratik elő. Ily esetekben az üzletadót a vállalat igazgatóságának székhelyén működő adókivető bizottság állapítja meg. Vasúti vállalatok egész adója az igazgatóság székhelyén rovatik ki. Az adó az illető adóköteles válalatok és egyesületek igazgatói v. üzletvezetői által az igazgatóság székhelyén teendő bevallás alapján allapíttatik meg. Még a következő speciális intézkedésekről kell megemlékeznünk: Az 1870. X. t.-c. a Budapestenlétesítendő közmunkák fedezésére fölvett kölcsön évi járadékait biztosítandó, azon pénzintézetek, biztosító társulatok, gyárak, közlekedési és gyárminőségü válalatok községi adó pótlékát, melyeknek igazgatósága Ausztriában van, de melyek üzletüket magyar területre is kiterjesztik, e járadékok fedezésére desztinálja. 1870. XVII. t.-c. szól a szabadalmazott osztrák államvasút-társaság adójáról, s azon vállalatok által fizetendő adó felosztásáról, melyek igazgatósági székhelye vagy a magyar vagy az osztrák állam területén fekszi, de üzletüket a másik állam területére is kiterjesztik. A szabadalmazott osztrák államvasút-társaság által fizetendő adó az egyes vonalok nyers jövedelmének arányában osztatik föl, s jut azon államnak, melyre a kérdéses vonal esik. Egyéb vállalatoknál, ha a fióktelepnek, mely a másik állam területén fekszik, tiszta jövedelme nem állapítható meg, az adó kivetése, s az egész vállalat közös költségeinek megosztása a nyers jövedelem arányában történik. A tiszta jövedelem kinyomozására vonatkozó munkálatokat egymással mindkét pénzügyminisztérium közli. Az adót, melynek kivetését az állam közegei önállóan eszközlik, az illető állam kivánatára a másiknak pénzügyi hatóságai is beszedhetik. Az 1873. XIII. t.-c. kimondja, hogy az első dunagőzhajózási társaság által fizetett adó az egyes vonalok nyers jövedelmének arányában osztatik meg. Az 1880. LX. t.-c. értelmében oly ápoló vagy élelmezési, előlegezési s általában önsegélyező egyesületeknél, melyek alapszabályaik értelmében üzleti tőkéjüket csak tagjaiktól havonkint 4, hetenkint pedig 1 frtot meg nem haladó részletekben szedett törzsbetétekből gyüjtik, s melyek üzletüket a tagjaiknak nyujtott ápoláson, segélyen, előlegezésen vagy kölcsönön tul más nyereményre v. kereseti ágra nem terjesztik ki: az egyleti tagoknak kifizetett kamatösszegek a nyers jövedelemtől a törzsbetétek 6 %-a erejéig levonatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon