Nyílvetés
vagy nyílvonás a neve az Árpádok idejétől fogva annak a
szokásnak, hogy a jobbágytelkekhez állandóan ki nem szakított szántóföldeket és
réteket minden esztendőben hosszabb vagy rövidebb nyíl vetése vagy húzása,
tehát sorsolás által jelölték ki. A kisorsolt részt nyílnak vagy nyilasnak, a
sorsolás alá eső földet nyílföldnek, illetőleg, mivela falu közös jószága volt,
falu nyílföldének, falu oszlásföldének, falu közönséges földének, a kapott
részt pedig falu nyilának nevezték. A nyilak nagysága évenkint és határonként
változott. Midőn, a XIII. sz.-tól fogva, a jobbágyok megnemesítése mind inkább
divatba jött, a megnemesítettnek nyilát elkülönítették a falu közösségéből s
mint egyetlen tagot állandó határokkal látták el, ugy hogy az többé nem
tartozott a falu határához. A Ny. tehát tulajdonképen egyet jelent a
földközösséggel, a nomád életnek ezzel az 1848-ig némely alakban helyenként
fenmaradt ősi intézményével. V. ö. Tagányi Károly, A földközösség története
Magyarországon (Gazdaságtörtén. Szemle, 1894, 199-238. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|