Nyíró erők

szilárdságtani műszó; jelenti valamely tartó (híd vagy egyéb szerkezeti rész) bizonyos keresztszelvényére, e keresztszelvény síkjával párhuzamosan, egymáshoz végtelen közel működő két egyenlő nagyságu, de ellenkező értelmü erőnek összességét, amely erőknek együttes hatása abban nyilvánul, hogy a tartót elnyírni, vagyis a tartónak a megtámadott keresztszelvénytől jobbra és balra eső részeit egymáshoz képest e keresztszelvény mentén elcsúsztatni törekesznek. A Ny. szilárdságtani értelmezésükben mindig a tartóra ható külső erők által eredményezett belső erők gyanánt jelentkeznek. Ha a tartóra ható külső erők változnak (l. Mogzó terhelés), akkor a tartó ugyanegy keresztszelvényében keletkező Ny. is e változáshoz képest más és más értéket vehetnek föl. Ez értékek maximumát nevezik az illető keresztszelvényre ható legnagyobb Ny.-nek. Ezeknek (épp ugy mint a legnagyobb nyomatékoknak) a tartók méretezésénel jelentős szerepe van. Valamely tartó összes keresztszelvényeiben ugyanazon pillanatban (a tartóra ható külső erők ugyanazon elhelyezkedése mellett) keletkező Ny.-nek grafikus összefoglalását Ny. ábrájának nevezzük; ha pedig az ugyanazon pillanatbeli Ny. helyett minden keresztszelvényre nézve a benne keletkezhető legnagyobb Ny.-et foglaljuk ugy össze, a nyert grafikon lesz a legnagyobb Ny. ábrája.

Forrás: Pallas Nagylexikon