Nyitra

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk dunabalparti részében; határai Ny-on Pozsony vmegye és Morvaország, É-on az utóbbi és trencsén vmegye, K-en Turóc és Bar vmegyék, D-en Esztergom vmegye.

Földrajz

Területe 5723,59 km². Földje jobbára hegyes s csak D-i része róna, de É-felé nagy s termékeny völgyek húzódnak. hegységei több csoporthoz tartoznak. Ény-i részét a Kis-Kárpátokhoz tartozó Brezofai és Nedzo csoportok (amabban a Klenova-hegy 505 m., ebben a Plisivec 484 m. magas) borítják; ezektől É-ra a magyar-morva határláncolat Javorina csoportja (968 m.) emelkedik. E hegységeket a Vág 712 km. széles, termékeny völgye választja el a Kis-Fátra láncolatához tartozó Innovec (l. o.) csoporttól, melynek legmagasabb csúcsa (1042 m.) ugyan már Trencsén mármegye területén emelkedik, de mely Nyitrában is tetemes magasságot ér el (Jakubova 909, Ptácsi vrsek 975, Panska Javorina 943, Bezovec 741, Marhat 749 m.). E hegycsoport a Vág és Nyíitra völgyei közt 20-28 km. szélességben terül el s D-felé Galgócig terül, de itt még alacsony (2-300 m.) dombok csatlakoznak hozzá, melyek Mocsnok és Ürmény tájáig húzódnak. az Innovec-hegységtől elkülönítve, a vármegye ÉK-i sarában a Kis-Fátrának még három kisebb csoportja emelkedik, ugymint a Rokosz (1010 m.) Divék fölött, a Strazsó (922 m.) Bela-Valaszka fölött és a Kis-Margua (1162 m.) a Belenka és Nyitra vögyei közt, sőt a vármegye legészakibb határán a Rajeci havasok Revan nevü csúcsa (1205 m.) emelkedik. A Nyitra völgyétől K-re a Nagy-Fátrának több szakasza nyulik Ny. vmegye területére; É-on a Zsgyár láncolata 894 m.-ig emelkedik; a Handlovai völgyön tul a Ptácsnik (1364 m.) hatalmas csoportjának csak egy része esik a vmegye területére; odább D-re a Tribecs (828 m.) emelkedik Bars vmegye határán, melyhez Dny-felé a Zobor (619 m.) csoportja csatlakozik; a dombvidék itt is jóval messzebb D-felé húzódik Máronfalva és Csonok tájékáig. Maga a rónaság csak Sempte, Mocsonok, Ürmény és Komjáttól D-re terül el s tenger feletti magassága 120-130 m., Éresekújvár felé csak 111 m. Csekély róna kiséri ezenkivül a vmegye Ény-i részét szegélyező Morva folyót, nagyobb völgylapály pedig a Miava, Vág, Nyitra és Zsitva folyók mentén van.

[ÁBRA] Nyitra vármegye címere.

Vizei. Folyóvizekben a vmegye igen gazdag; Ény-on a Morva határolja a vmegyét Morvaország felé; jeelentékenyebb mellékvize a Miava, s az ebbe ömlő Verbóci patak. É-ról D-felé a Vág szegi a vmegyét kanyargós folyással; tágas völgyét a Dubovából kiágazó s a Vággal párhuzamos Ldudvág (l. o.) is öntözi, melybe Ny-felől számos patak ömlik. A Nyitra a vmegye fő folyója, mely annak legészakkeletibb szögletében a Facskói hágó alatt fakad s eleintén Dny-i, majd Nyitra városától kezdve DDK-i irányban alul hagy el; számos mellékvize közül a nagyobbak a jobboldali Belanka, Bebrava és Radosna és a baloldali Csetenka, mely tulajdonképen a Nyitrának egyik kiágazása. A tribecs hegységben eredő zsitva a vmegyének csak K-i határszélét érinti. Mindezen folyók közül egy sem hajózható s tutajozás is csak a a Vágon folyik. Annál nagyobbak a folyók árvizei. A Vág árvizei jégzajláskor és nyáron legnagyobbak. A Vág jobb partjára kiterjedő ármentesítő társulat a Morva áradásai ellen küzd Morvaország támogatásával együtt. A Nyitra áradásai kevésbbé veszélyesek, sőt a mezőgazdaság szempontjából linkább hasznosak, mivel a talaj termőképességét fokozzák. Ásványos forrásai közül leghiresebb a püstyéni kénes forrás, továbbá említendő a büdöskői kénes, a kis-bélici földes, a bajmóci tiszta hévvizforrás és az őturai savanyuviz; Pöstyénben, Kis-Bélicen és Bajmódon fürdők is vannak berendezve.

[ÁBRA] Nyitra vármegye térképe

Éghajlata egészben véve mérsékelt, csak É-i részeiben zordabb. Évi közepes hőfoka Nyitrán 9,7°, Nyitra középső völgyében fekvő Nedanócon 9,4° s a felső völgyében fekvő Privigyén már csak 8,5° C. Ellenben a D-i róna jóval melegebb. A legmelegebb hónap általában véve a julius (Nyitrán 20° C. átlagos hőmérséklettel), a leghidegebb hónapok a január és december. Az észlelt legnagyobb hőfok volt Nyitrán 35°, Nedanócon 33,5° és Privigyén 31,8°, a legnagyobb hideg Nyitrán - 24,6°, Nedanócon - 25,6° és Privigyén - 21,0° C., az aboszolut ingadozás tehát Nyitrán 59,6°, Nedanócon 59,1°, a hegyek közt fekvő Privigyén ellenben csak 52,8° C. A csapadék évi mennyisége Nyitrán 562 mm., Nedanócon 598 m. s Privigyén 663 mm.; az Alföld felől a hegységek felé tehát fokozatosan nő.

Terményei.

Az ásványország köréből csak kevés terménye van; a hegyekben mészkő, porcelánföld, kréta és kőszén fordul elő, nevezetesen vannak barnaszéntelepek Handlova és Hradec mellett (Pálffy János gr. tulajdonában) és Ghimes határában; a közlekedési eszközök hiányossága miatt azonban e bányák jelenleg szünetelnek (hajdan élénkebb bányászat és aranymosás folyt a vmegyében). A növényvilág termékei jóval gazdagabbak; a vmegye termőterülete 522,199 ha., miből szántóföld 302,736 ha., kert 7969 ha., rét 36,496 ha., legelő 48,318 ha., nádas 1885 h., szőllő 3648 ha. és erdő 121,147 ha. A nem termő terület 27,162 ha. A földmivelés főbb cikkei: az árpa (1894. évben 72,698 hektáron termett 1.434,390 hl.), búza (36,117 hektáron termett 560,132 hl.), rozs (48,174 hektáron 850,445 hl,) és zab (14,932 hektáron 350,708 hl.). Általában véve legtermékenyebb a Morvavölgy, mig az É-i részek termései igen silányak. Igenjelentékeny az árpatermelés, mely a külföldön jó hirnevü tót árpa elnevezése alatt kerüla malátagyárakba és sörfőzdékbe. Ezenkivül terem a vármegyében még nagyobb mennyiségü tengeri (14,968 hektáron 281,719 hl.), kender (1315 hektáron 13,067 q mag és 11,628 q fonal), hüvelyesek (20,253 q), burgonya (15,302 hektáron 829,917 q), takarmányfélék, s kevés kétszeres, tönköly, köles, tatárka és repce; igen jelentékeny a cukorrépa-termelés (19,522 haektáron termeltetett 2.470,184 q). A Vágvölgy legdélibb részének lakói káposzta, sárgarépa és egyéb zöldségélék termesztésével foglalkoznak és azokkal Bécsbe és Budapestre is kereskednek. A birtok tulnyomó része apró birtok, latifundium és középbirtok alig van; a munkásviszonyok elég kedvezők. A bortermelésnek különösen Vágújhely és Galgóc vidékén és Nyitrától D-re van fontossága; a filloxera pusztításai folytán a szőllőterület 1882-92-ig 4300 hektárról 3899-re csökkent, de a mostani szőllőterületből is (18 község határába) 805 ha. filloxerás. A legjobb bor a vágújhelyi vörös bor, de ezenkivül ismeretesek mé g a zobori, cétényi és csornoki fehér borok. A szüret eredménye volt 1894-ben 36,855 hl. must, 30,979 hl, közönséges fehér bor, 225 hl. finom fehér csemegebor, 1129 hl. vörös bor, 208 hl. finom vörös csemegebor és 629 hl. siller bor, mindössze 33,170 hl. bor. Ezenkivül 119,600 kb. szőllő adatott el. A gyümölcstermelés nagyobb kiterjedést nyert a vesztenici és rudnói völgyekben, ahol a szegény lakosságnak egyik fő jövedelmi forrását képezi, de az itt termelt fajok többnyire csak közönséges minőségüek, finom gyümölcskertészetet csak egyes nagyobb birtokosok űznek. Az erdőgazdaság nem részesül kellő méltatásban és a legeltetés kedveért az észszerü erdőgazdálkodás haszna megsemmisíttetik; újabban ugyan a községi erdőkben az állapotok javultak, de a céltalan eljárás következményei még soká lesznek érezhetők. Az erdőkből 46,067 ha. tölgyerdő, 62,855 ha. bükk és egyéb lomberdő és 17,756 ha. fenyves, utóbbiak leginkább a privigyei járásban; a szenici járásban a terméketlen homokterületek talaljának megkötésére használják a fenyőket. A termelt fa leginkább tüzifául szolgál, a privigyei járás nagy erdőségei azonban sok épületfát is szolgáltatnak, bár a szállítás igen költséges, miért is az erdő kihasználása még nem elegendő.

Az állattenyésztés különösen a nagyobb birtokokon, első sorbana királyi ház holicsi uradalmában mintaszerü. Tiszta szarvasmarhafajok tenyésztésére különös gondot fordítanak a holicsi, ürményi és bucsányi radalmak és egyes jobb módu birtokosok. Az igavonásra használt állatok leginkább a fehér szőrü magyar fajból kerülnek ki, mig a hegyes vidékeken és a Morva völgyében a szines fajok használtatnak. Újabban a szines svájci és tiroli fajok tenyésztésére fordítanak figyelmet, mig az előbb kedvelt hollandiai fajt mindinkább elhanyagolják. Hízó állatok nagy mennyiségben szállíttatnak Bécsbe, Pozsonyba és Budapestre, valamint a vármenye főbb piacaira, mint Nyitra, Érsekújvár, Galgóc és Privigyére. A kisbirtokosok állatanyaga többnyire silány, különösen az É-i és Ék-i részek szegényebb földmivesei közt. A lótenyésztés fogyatékos, a minőség csak a Morvavölgyben és Érsekújvár vidékén jobb; a lóállomány javítására hathatósan működnek az állami méntelepek (13 fedeztetési állomás), továbbá a gazdasági egylet által életbe léptetett lókiállítások és lóvásárok. Néhány telivértenyésztés van a nagyobb uradalmakban, minő Bucsány, Vittenc, Ürmény és Bodok, mely utóbbiak versenyistállókat tartanak fenn. A juhtenyésztés határozottan hanyatlik. A sertéstenyésztés igen el van terjedve, de inkább csak a házi szükséglet fedezésére szolgál, mig hizlalásra alkalmas tiszta fajok tenyésztésével csakis a vagyonosabb birtokosok foglalkoznak. Az állatlétszám volt az 1884. évi állatösszeirás szerint 35,275 db. magyar fajta és 65,547 nem magyar fajta szarvasmarha, 40 bivaly, 31,009 ló, 470 szamár és öszvér, 71,138 sertés, 240,878 juh és birka és 5057 kecske. Ezenkivül összeiratott 145,258 tyúk, 1350 pulyka, 36,7ó678 lúd, 11,176 kacsa és 27,769 galamb. A méhkasok száma 16,079. A vadászat igen jelentékeny; az erdőkben bőven fordul elő szarvas, dámvad, vaddisznó, őz, moufflon (melyet itt meghonosítottak), nyúl, fácán, fogoly, fürj, szalonka, túzok, vadpulyka, császármadár, vadgalamb, fenyvesmadár, továbbá különféle vizi szárnyas és szőrmés állat. A halászat kiterjed pontyra, csukára és harcsára, bár a halbőséget eddig nem használják ki eléggé; becses halfajok csak Vágban vannak, ahol a galóca Galgócig, bár nem bőven, fordul elő.

Lakóinak száma

1870-ben 359,844 volt, 1881. 368,865, 1891-ben ellenben 396,559 lélek. Egy km²-re e szerint jelenleg 69,3 lélek esik s igy Ny. a sűrübb népességü vármegyék közé tartozik. E sűrüségnek a földterület termőképessége nem felel meg, miért a kivándorlás, bár inkább csak ideiglenes jellegü, meglehetős erős. A lakosok közt van 69,498 (17,5 %) magyar, 35,893 (9,0 %) német s 288,811 (72,8 %) tót; a magyar lakosság a Vágvölgy legdélibb részeit, a Vág és Nyitra völgyei közti D-i területeket lakja és csupán a Nyitra völgyében nyomul fel Nyitra városnál is magasabbra, de közte tót szigetek vannak. A magyarság tiz évi szaporulata 13,113 lélek, vagyis 23,3 %. A privigyei járás németjei talán a XIV. sz.-ban vándoroltak be, valószinüleg bányaművelés céljából. Hitfelekezetre nézve van 307,168 (76,4 %) róm. kat., 54,703 (14,1 %) ágost. evang., 7339 helvét és 27,244 (7,6 %) zsidó.

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a népesség: értelmiség 2726, őstermelés 93,980, bányászat 20, ipar 23,552, közlekedés 1053, kereskedelem 5210, hitel 104, járadékbó élők 2736, napszámosok 30,925, házi cselédek 10,691, háztartás 74,110, egyéb foglalkozásuak 872, foglalkozás nélküliek 14 éven alul 135,987, 14 éven felül 12,510, letartózatottak 1116. A lakosság fő foglalkozása a földmivelés és állattenyésztés (l. fentebb). Az iparban nagy jelentősége van a házi iparnak; a kenderkészítést és fonalfonást majdnem minden családban a házi szükséglet fedezésére űzik. A mászonszövés ritkább, ellenben igen kiterjedt a himzés, mely helyenkint jelentékeny mellékkeresetet tesz. Galgóc és Pöstyén vidékén újabban függönyöket, takarókat és betéteket is himeznek. Himzéssel leginkább a vágmenti községek foglalkoznak, kisebb mértékben űzik a csipkeverést a nyitrai, vágsellyei, galgóci és vágújhelyi járások egyes községeiben. Nagyobb kiterjedésü a faeszközök készítése, mely különösen Ó-Tura, Hrussó, Lubina és Bottfaluban ezer családot foglalkoztat; a készülő fatálak, tartók, tölcsérek, csapok, játékszerek leginkább Ausztriában, Szerbiában és Romániában kerülnek piacra és évenkint 60,000 frtot jövedelmeznek a lakosságnak. Az azelőtt iparszerüleg űzött posztó- és darócszövést Privigyén és Német-Prónán, valamint a bőrcserzést Brezován jelenleg inkább gyárilag, üzletszerüen űzik, mig a kosárfonás leginkább a galgóci és vágsellyei járásokban honos. Jelentékeny vállalat a chvojnicai fafaragászati tanműhely, melyet a felsőmagyarországi közművelődési egyesület tart fenn. Ipartenműhelyek vannak még Holicson és Szakolcán. Az ipar kevésbbé fejlődik, mert a nagy gyárakkal versenyezni nem tud. Brezova kizárólag ipart űz s benne 99 önálló timár van, kik évenkint 30,000 frt értékü nyers bőrt dolgoznak fel, a kikészített bőrök budapestre mennek. Ugyanott még gyapjumosást és enyvfőzést is űznek, valamint baromfi, tojás és egyéb élelmi cikkek értékesítése céljából Budapesttel és a nagyobb vidéki piacokkal élénk összeköttetést tartanak fenn. A vármegyében fennálló nagyobb gyárak: a nagysurányi, tavarnoki és sasvári cukorgyárak (összesen 1600 munkással, 170,000 q cukortermeléssel), a nyitrai maláta- és sörgyár, gőzmalom és légszeszgyár, több vizi műmalom (Nyitra, Alsó-Köröskény, Érsekújvár stb.), 36 szeszgyár és 1096 szeszfőzde, 11 ecetgyár stb. A kereskedelem pang, csak a gabonakereskedelem élénk és ennek gócai Nyitra, Érsekújvár s Nagy-Tapolcsány; Érsekújvárral, Budapesttel áll összeköttetésben, a Morvavölgy Pozsonnyal. Borkereskedése a filloxera pusztításai óta hanyatlott. Kiviteli cikkek mezei termékek, leginkább árpa, továbbá repce, búza, tengeri és cukor. Marhavásárai elég élénkek. Hiteligényeit 15 takarékpénztár, 8 bank és 8 szövetkezet elégíti ki, összesen 2 millió frt saját tőkével és 6 millió frt évi takarékbetéttel.

Közlekedés

Közlekedésének fő eszközei a vasutak, melyek a vármegyét több irányban átszelik; u. m. a magyar kir. államvasutak budapest-bécsi vonala, mely a vmegye D-i részét hasítja át (37 km.), tótmegyer-privigye-bajmóci vonal, mely a Nyitra völgyében megy fel (113 km.), a nagysurány-kistalpolcsányi vonal (25 km.) és a pozsony-szakolcai vonal (27 km.) a holics-gödingi elágazással (5 km.), összesen 207 km. vasúti vonal. Az állami tauk hossza 98 km., a törvényhaóságiaké 986 km. A folyóvizek közül egy sem hajózható, s tutajozás is csak a Vágon folyik.

Közművelődés.

Ny. vmegyében a 6 éven felüli férfinépességenk 25,2 %-a, a női népességenk 33,3 %-a nem tud sem irni, sem olvasni s a 76,821 tanköteles gyermek közül 8378, vagyis 10,9 % nem jár az iskolába. A vmegye területén mindössze 537 iskola van, u. m. 4 hittani intézet, 5 középsikola (kegyesrendi főgimnázium Nyitrán, kegyesreni algimnázium Privigyén, állami algimnázium Szakolcán, községi algimnázium Érsekújvárt, államilag segélyezett izraelita alreáliskola Vágújhelyen), 16 ipari és kereskedelmi iskola, 9 polgári, 1 felső nép- és 457 elemi iskola; továbbá 44 kisdedóvó és 1 börtöniskola. Mindezen intézetekbe összesen (1893) 72,334 tanuló jár. A népiskolai intézetekben összesen 764 tanító működik, kik közül 44-nek nincs oklevele és 41 nem tud magyarul. A tanítási nyelv 210 iskolában magyar, 7-ben német, 167-ben tót, 94-ben magyar és tót és 1-ben magyar és német. A közművelődés gócpontja Nyitra és Érsekújvár. Jelentékeny eredményt ért el a felsőmagyarországi közművelődési egyesület (Nyitra székhellyel).

Közigazgatás.

Ny. vmegye 12 szolgabirói járásra oszlik.

[ÁBRA]

A vármegyében van 3 rendezett tanácsu város, 38 nagy- és 396 kisközség. A községek általában véve középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 40 községnek van; legénépesebbek: Nyitra 13,538, Érsekújvár 11,299, Miava 9997, Galgóc 7216, Ó-Tura 6210, holics 5747, Brezova 5689 és Vágújhely 5075 lak. Székhelye Nyitra. Az országgyülésbe Ny. vmegye 11 képviselő küld. Egyházi tekintetben Ny. vmegye róm. kat. egyházközségei 3 egyházmegye közt oszlanak meg, ugyanis 119 az esztergomi érseki, 12 a besztercebányai és 37 a nyitrai püspöki egyházmegyéhez tartozik, 1 gör, kel. egyháza a budai, 24 ág. evang. egyháza a dunáninneni s 5 helv. egyháza a dunántuli egyházkerülethez tartozik; az izraelita anyakönyvvezetőségek száma 25. Törfénykezési szempontból Ny. vármegye a nyitrai tövényszék (pozsonyi kir. itélőtábla) területét alkotja, van 10 királyi járásbirósága (Nyitra, Érsekújvár, Galgóc, Miava, Nagy-Tapolcsány, Privigye, Vág-Sellye, Szakolca, Szenic és Vágújhely), melyek az első kivételével mind telekkönyvi birói hatáskörrel vannak felruházva. A vármegye területére illetékes királyi főügyészség, sajtó- és pénzügyi biróság Pozsonyban, a bányabiróság Besztercebányán készel: királyi közjegyzőségek Nyitrán, Érsekújváron, Nagy-Tapolcsányban, Szakolcán, Szenicenés Vágújhelyen vannak. haügyi tekintetben Ny. vmegye részbena komáromi 12., részben a pozsonyi 72. hadkiegészítési parancsnokság s a 13. és 14. sz. honvédgyalogezred területéhez tartozik; alakítja a 41., 42. és 46. sz. I. oszt. és 137., 138. és 142. sz. II. oszt. népfölkelő-zászlóaljat. Csendőrszakaszparancsnoksága Nyitrán s Miaván van. Pénzügyi tekintetben Ny. vmegye a nyitrai pénzügyigazgatóság területét alkotja; van 7 adóhivatala (Érsekújvár, Galgóc, Nagy-Tapolcsány, Nyitra, Privigye, Szenic Vágújhely) és 6 pénzügyőrbiztosi állomása (Nyitra, Galgóc, Nagy-Tapolcsány, Privigye, Savár, Vágújhely). Ipari és kereskedelmi ügyekben a pozsonyi kereskedelmi kamarához van beosztva; államépítészeti hivatala Nyitrán van, iletékes közúti kerületi felügyelője Trencsénben, posta- és táviróigazgatósága Pozsonyban székel. Kulturmérnöki ügyekben a budapesti II. kerületi kulturmérnöki hivatal működési területéhez van csatolva. A vmegye területén 19 gyógyszertár van.

Története.

A történelem előtti idők maradványaként leginkább a Vág völgyén végzett kutatások alkalmával talált kőkorszakbeli fegyvereek, eszközök és edények, a lösz-alakulásból: a mastodon maximus, equus cabalus és cervus capreolus, valaminta dolomitban lelt barlangi medve, barlangi hiéna, cervus elaphus és rinoceros incisivus, valamint a fent jelzett mastodon, ló és ősgím csontjai szerepelnek. A lelőhelyek a Vág-völgy mentén fekvő Banka, Verbó, Ó-Tura és Vágújhely községek. A kőkorszakbeli eszközök a magyar nemzeti muzeumban, az állatmaradványok pedig nagoybbrészt a magyar geologiai intézetben őriztetnek. A vármegyének jelenlegi területe a vanniánok országához tartozott s a római uralom idejében a szarmaták, később a quádok és végül a markomannok birtokába jutott, akiknek uralma alatt (Augustus római császár idejében) Nyitra Nitravia néven, mint a markomann birodalom egyik főb városa szerepel. Ez a szláv néptörzs a hunnok, avarok s utóbb a magyarok befövetelével mindezen nemzetiségekkel egybevegyült s a vármegye területén most élő tótok ezen markomannok utódjai. Arnulf német császárnak Szvatopluk morva király ellen viselt hadjáratában Árpád az előbbivel szövetkezvén, Ny. vármegyét egész a morva határszélig elfoglalta s Nyitrára Hubát, Galgócra pedig Lehelt helyezte kormányzónak, mely utóbbi Galgócon Turóczy szerint várat is épített, mig Nyitra ezen időben már erődített volt. E hódítás idejére helyezendő azon esemény is, mely Szvatopluk vezérének, Zobornak elfogatása s a város mellett fekvő hasonnevü hegyen történt felakasztatására vonatkozik. Különben a honfoglalás történetének fontos eseményeként tekintendő Ny. vmegye meghódítása, mely esemény megörökítéseül hazánk fennállása ezer éves fordulójának ünneplése alkalmával a Nyitra mellett elterülő Zobor-hegy csúcsán egy emlékoszlop emeltetett. A magyarok feglalása a morva határszélig terjedvén, Szakolca is a magyarok kezébe került s az ott letelepült magyarokkal a Géza és utóbb István király által az országba hivott cseh, lengyel, szaracén, arméniai, szász és türingiai kézmüvesek közül a morvákkal rokon nemzetiségü cseh kézmüvesek egybevegyültek. A vármegyének egyik legrégibb temploma Szakolcán 1021., Gruzics János által épttetett. Szt. István király hittériői buzgalmában az ország több vidékét bejárván, nyitrán is megfordult s a város mellett elterülő Zobor-hegyen alapította a szt. hiplitnak ajánlott kolostort, melyet a bencésrendüeknek adományozott, akiktől később a kamalduleusi rendü szerzetesek vették át s azt fenn is tartották. Ugyancsak Szt. István király küldte Vazult, állítólag nevelési hibáinak javítása céljból, Nyitrára, ahol az Gizella ármánykodása folytán bebörtönöztetett és szemevilágától megfosztatott. Gizella később tettének következményeit megbánván, lelkiimeretének megnyugtatásául a ma is jennálló várbeli templomot építtette.

A magyarok letelepedése után Nyitra az első ostromot 1074., Géza idejében alotta ki, amidőn a Salamon által segélyül hivott Henrik német császár a várat bevenni megkisérlette. Kisérlete azonban a királyhoz hű várőrésg erélyes védelme miatt kudarcot vallott. henrik császár seregeit az országba behozván, a Vág folyó melletti Semtén erősséget emelt s innen küldötte csapataivel Salamont ínyitra ostromára. A Kálmán és öccse Álmos között lefolyt viszlyok az utóbbi idegen államokba való menekülésre ismételten kényszerítvén, egy ily Lengyelországba tervezett útja alkalmával szülte fiát bélát Szakolcán, aki születési helyét később, midőn uralomra jutott, falakkal megerősíttette (1134). A II. géza idejében történt elepítések alkalmával jöttek be azon teutonok is, akik a vmegye északkeleti részét most is lakják s eredetileg bányműveléssel foglalkoztak.A tatárjárás idejében Ny. vmegye véres és öldöklő harcok szintere volt; a tatárok pusztításának maga a nyitrai vár gátat vetett, amennyiben azoknak ostromát visszaverte, s nemcsak a tatárok elől menekülő lekosságnak nyujtott oltalmat, midőn azt falai közé befogadta, hanem egyúttal a Dalmáciába menekülő IV. béla király bátorságára kiséretet is adott. A vársnak ezen magatartását megjutalmazandó, Béla király 1248. Nyitrát szabad királyi várossá tette, mely kiváltsága azonban már III. Endre király idejében, 1290-97 között változást szenvedett, amennyiben a város püspöki várossá lett nyilvánítva. Béla király sorsához sok oly esemény fűződik, melynek szintere e vármegye volt. A tatárok által űzött király lova kimerülőfélben lévén, a kiséretében levő urak egyike, Ivánka fia, Forgách András még jó erőben levő lovát a királynak felajánlja, mely alkalommal saját testvére az üldöző tatárok által megöletik, ezen tettéért Forgách 1256. a királytól Ghymest és ennek környékét adományul nyerte. Ugyancsak e király 1243. Vágújhely ta pannonhalmi Szt.-Márton-rendnek és Sellyét 1252. a premontreiek turóci konventusának adományozza. A vágújhelyi adományozást V. István király Lőrinc dobokai gróf javára megváltoztatta ugyan, azonban ezt Kun László 1273. ismét a rendnek tulajdonába adta. E birtok Temetvénnyel kibővítve, több birtokost cserélvén, Beczkó tulajdonába ment át. A Béla király idejét követő korszak eseményeként felemlítendő, hogy Ottokár ugy Nyitra, mint Szakolca várát elfoglalta (1271) Róbert Károly idejében Ny. vmegye nagy része az ország akkori leghatalmasabb kényurának, Csák Máténak tulajdona volt, aki sem az isteni, sem az emberi törvényeket nem tisztelve, egyháziakat és világiakat birtokaiktól megfosztott, falukat és temlomokat felégetett, s a neki feltételnül meg nem hódolókat kegyetlenül kínozta és kivégeztette. Igy megfosztotta birtokaitól az akkori nyitrai püspököt, III. Jánost s őt székhelyéről menekülni kényszeríté, magát a várat pedig egész halálnak bekövetkezéig birtokában tartotta. A vmegye több erőssége, igy különösen Bajmóc Zsámbokrét, Galgóc, Semte, Csejte, Holcsi (akkor Alba) hatalmában volt, s ez utóbbi várat János cseh királynak az országba nyomuló seregei ellen hathaósan megvédte. A csejtei várnak felépíttetését Csák Máténak tulajdonítják s igy e vár, valamint a Csák által birt többi erősségek is az oligárka halála után királyi vagyonná lettek. A Vág völgyének Galgóctól lefelé terjedő része a szomszéd Pozsony vármegyének határos részeivel képezte a Mátyusfödet. A Róbert Károly idejében létrejött kereskedelmi egyezség értelmében a Morva és Csehországból az országba behozott áruk Holicson megvámoltattak. Az ezt követő, a vármegye lakosságának rövid pihenőt engedő nyugodtabb korszak alatt Nagy Lajos 1372-ben Szakolcát szabad királyi várossá tette, mely királyi adomány később, 1618-ben II. Mátyás király által is megerősíttetett. Ugyancsak ezen időben, vagyis 1369-ben építette Frater Tristián, a pálosi remete barátok szerzetének főnöke, a szt.-jános-elefánti templomot és kolostort, melyet a vidék számos birtokosa jelentékeny adományokkal gazdagított. Maga a rend II. József császár által 1786-ban eltörültetvén, a zárda birtokai az egyházi alapok tulajdonába mentek át.

Ezen aránylag békésebb korszakot a husztiák berohanása igen hátrányosan változtatta meg, amennyiben ezek különösen amármegyének északi és északkeleti részeiben kegyetlenkedtek. A csehek és az ezekkel cimboráló egyes várurak rablásainak és garázdálkodásainak szintere leginkább a Nyitra völgyének felső része, a Vág völgye és részben a Morva völgye is volt. Bajmóc, Galgóc, Kosztolán, Keselőkő, Csejte, Berencs a csehek által elfoglaltatott, s a velük, különösen Giskrával cimboráló Pongrácz Szakolcát is meghódította, s innen Morvaországot és Ausztriát berohaásaival nyugtalanítá, s csak Mátyás hadai ostromának hódolt meg. Kázmér lengyel király, kit Vitéz János esztergomi érsek Corvin Mátyás ellenében magyarkirállyá akart megválasztani, a nevezett érsek rábeszélése folytán pártjára állott Nyitrát Mátyás ellen vádelmezni akarta. Alig jelent meg azonban Mátyás hadaival a vár alatt s azt körülzárolta, a valdói királyukat felismerő nyitraiak hozzá pártoltak, s Kázmér éjnek idjén volt kénytelen a várat elhagyni, s Lengyelország felé menekülvén, az ugyancsak e vármegye területénlevő Pereszlény községben egy éjjelt is töltött (1471). A Podjebrad elleni hadjáratra készülő Mátyás király, e házboru előkészületeivel foglalkozva, huzamosabb időt töltött Szakolcán.

I. Ferdinánd és Szapolyai idejében Nyitra ez utóbbinak hive volt, aki Bajmóc várát is birta, melyet 1527. Ferdinánd átvevén, Thurzó Eleknek adományozott. Az ezt követő korszak eseményei a viharos tenger hömpölygő hullámaihz hasonlóan zúdultak a vármegye terüeltére. A törökök hódításai, a Bocskay-, Bethlen-, Thököly- és Rákoczi-féle mozgalmak jelentékeny része e vármegye területén folyt le, a pusztulás, inség és nyomor szomoru képét hagyván hátra. A törökök 1530-ban hatoltak be először a vármegye területére, amidőn Amurat hercegovinai pasa egész Bajmócig felnyomult, s nemcsak a Nyitra völgyét, hanem a Vág völgyét is fel egész Vágújhelyig megsarcolta. A Bajmócról visszavonuló török hadat elől futamodó lakosság Nagy-Taplcsány, Bodok, Ludány és Szkacsányba menekült, mely helyeket részint földsáncokkal, részint pedig falakkal erősítették meg. Ugyíancsak e század végén, 1599. nyomulak a törökök újolag a vmegye legszélsőbb részeibe, s a Nyitra és Vág völgyét megsarcolván, különösen Vágújhely és Pöstyén vidékét pusztították, mely utóbbi helyen a fürdőzés céljából ott időző betegek et sem kimélték, hanem azokat részint leöldösték, részint pedig fogságba hurcolták. A XVI. sz. közepén kezd szerepelni Érsekújvár (l. o.). bocskay seregei Homonnay vezérlete alatt 1605. a törökök segélyével bevették Érsekújvárt, Rédei bevette Nyitrát, Dengeleghi Szakolcát; Básta elveszi tőlük Bajmócot, mig Galgóc, Berencs, Sempte, Vágújhely és Selly Bocskay hadai előtt megódolt, de a Révay Péter által hősiesen védett Holics falaitól e seregek visszaverettek. Ugyancsak a Bocskay seregeinek ostroma ugrasztotta szét a Sellyén létesült jezsiuta kellégiumot, melynek visszaállítását később (1609) V. Pál pápa II. Mátyás királyhoz irt levelében hőn sürgette. Bocskay halála után Érsekújvár nagyobb szabáus erősséggé emeltetik, mely munkálathoz Morvaország is 6000 frtnyi segélyt igér. Ugy ezen, valamint a Bocskay halála után császári kézre került többi várak Bethlen által ismét visszafoglaltatnak. Bethlen ugyanis ostrommal beveszi Nyitrát, melynek megrongált falait újból megerősítetteti, beveszi továbbá Galgócot, Szakolcát és Sempét, mely Buquoi Bethlen ellen hódító hadainak megadja ugyan magát, de Buquoinak Érsekújvár falai alatt bekövetkezett halála után Bethlenhez ismét visszapártol, mig Szakolca, ahonnan Bethlen a Strassnitz elleni ostromot vezette, a nikolsburgi béke után is Bethlen birtokában marad. Érsekújvár pedig Bethlen seregei előtt önként nyitja meg kapuit (1620). Az ugyanezen időben II. Ferdinánd által behivott kozákok Vágújhely és Miava vidékét iszonyuan sanyargatják. Vágújhelyen örökké emlékezetes mészárlást visznek véghez, mig Miavát is szorongatván, a templomba menekült lakosok egyike a kozákok vezérét, Kmovszké Knizsét agyonlőtte, mire a kozák sereg szétfutamodott (1624). A nikolsburgi béke után császári birtokba került erődítvények legfőbbike, Érsekújvár, a megelőző korszak viharai alatt sokat szenvedvén, újból megerősítetik, mely munkához nemcsak egész Ny. vármegye, hanem a szomszéd törvényhatóságok is összes közmunkájukkal hozzájárulnak és 1659. I. Lipót e célra még a Draskovics-féle alap 50,000 frtját is fordíttatja. Mindezen előkészületek nem gátolhatták meg azonban Érsekújvárnak, Ausztria ezen védvárának elestét (l. Érsekújvár). Hogy Érsekújvár elvesztével a törökök előnyomulásának Ausztria felé gát vettessék, Lipót császár 1665. felépítteti Lipótvárt, mely a hadi tudomány akkori állásának megfelelőleg a legtökéletesebben épített és erődített várak egyike volt. Az e korszakba eső Thököly-mozgalmak alatt Lipótvár Thököly csapatai által ostromoltatott ugyan, de az erősség mehódítása nem sikerült, mig a kisebb jelentőségü erősségek, mint Hrussó, Sempte és Szakolca, Thököly birtokába jutottak s ez utóbbi várost Bécs felszabadulásának idejéig hatalmában is tartotta.

A török uralom okozta sebek alig indultak hegedésnek, midőn a Rákóczi-mozgalmak a vármegye békéjét ismét feldúlták. Rákóczi seregei éhség által kényszerídtik meghódolásra Érsekújvárt, Nyitra Bercsényinek önként meghódol, Bajmóc 10 havi tartamu férfias védelem után meghódíttatik, hasonlókép Bodok, Sempte és Szakolca, Jablonicnál pedig Ricsáni, a császáriak vezére, aki Rákóczitól Szakolcát visszavette és aki a kastélyba menekült vala, Rákóczi csapatai által elfogatik. Lipótvárt Rákóczi seregei erősen ostromolják, s ez a vár csupán Heister (1704) és Herbeville (1705) nagyszombati és lipótvári győzelmei után szabadul fel az ostrom alól. Az állítólag templáriusok által birt korosi templom Rákóczi csapatai által majdnem elpusztíttatott. 1708. Révay Gáspár, Rákóczi vezére visszaadja a császáriaknak Nyitrát; Érsekújvárt a következő évben visszafoglalja Heisters ugyane sorsot osztják Bodok, Sempte és Bajmóc, mely utóbbi vár ekkor, vagyis 1708. a Pálffy grófok birtokába jutott, melyben mai napig is megmaradt. A Rákóczi-korszak eseményeinek egy epilogja is e vármegye területén, a Bercsényi tulajdonát képezett temetvényi várban játszódott le, ahová Bercsényi a szerencsétlen kimenetelü nagyszombati csata után menekült, s ahonnan a külfödre távozván, búcsut vett hazájától.

Ezután a vmegye területén történelmi szempontból vett fontosabb események nem játszódtak le. Mindazon mozgalmakban azonban, amelyek Európa államainak egymás közötti versengéséből keletkeztek, s melyek az ország közreműködését is igénybe vették, tevékeny részt vett. 1758. a porosz háboru költségeinek fedezésére 60,000 frtnyi áldozatot hoz, s a lakosság fiait felkelő seregekben küldötte a harctérre, hogy a haza és a rtón érdekeint megóvni segítsenek. Igy tett 1809. is a franciák betörésének megakadályozására, s a vármegye felkelő seregei akkor vitézségükkel a harctéren is kitüntek. Koronás királyaink közül Szt. István, II. Béla, IV. Béla, Korvni Mátyás hittérítői s hadviselési célból, Zsigmond király pedig szórakozás végett időzött hosszabb ideig a vármegye területén, ez utóbbi Appony várában, s mint már említve volt, Vak Bélának e vármegye születési helyet is adott. Utolsó királylátogásnak 1891. örvendett a vármegye, midőn I. Ferenc József apostoli királyunk az áldást hozó béke megőrzését biztosító haderő fejlődéséről meggyőződést szerzendő, a vármegye területén végbe ment nagy hadgyakorlatokat szemlélte, s ez elkalommal Galgóc várában több napot töltött.

Forrás: Pallas Nagylexikon