Nyitrai püspökség

Alapítását homány fedi. Gánóczy, Deserics, Szentiványi, Wurum stb. álították, hogy e püspökséget Rosemund markomann király Fritigil alapította a IV. sz. körül. Mások, mint Pray, Timon, Szalágyi, Katona és Fejér, megegyeztek arra nézve, hogy Rfitigil e püspökséget nem alapíthatta s közülük Szalányi, Katona és Fejér az alapítást inkább Urolf lorchi érseknek tulajdonították. Ami a püspökség újonalapítását illeti, itt is eltérők a nézetek. Gánóczy ugyanis Szt. Istvánnak tulajdonította, mit Pray és Katona tagadtak, érvelésök fő súlyát Kálmán király XXII. t.-cikkére fektetve, mely a nyitrai egyházat csak prépostságinak mondja. Voltak továbbá, kik az újonalapítást II. Gézának tulajdonították, mint Mossóczy, Szentiványi, Timon; mások II. Bélának, mint Pray és követői; Kálmánnak v. II. Istvánnak, mint Katona. Velük szemben Fejér oda nyilatkozott, hogy Kálmán király e püspökséget az olmützivől szakította ki, később oda módosította nyilatkozatát, hogy a püspökség felújítását nem Kálmán király, hanem maga a nyitrai káptalan vitte keresztül. A kérdés mai napig is függőben van s Knauz is bevallja, hogy biztossággal nem oldható meg. Az azonban bizonyos, hogy területe már Szt. István alatt hazánkhoz tartozott s az esztergomi érsek joghatósága alatt állott. Első püspöke 1133. fordul elő, Miklós, ki a zágrábi egyház ügyében biráskodó törvényszék egyik tagja volt. Utódai közül említendők: Adám, aki a tatárdúlás alkalmával a Sajó vizénél elesett; III. János első nyitrai örökös főispán; Monoszlói II. Miklós (1358. esztergomi érsek); Fejérkövi István, Forgách Ferenc, Szelepcsényi György, Kolonich Lipót, később primások stb. A jelen században: Kluch József, Wurum József, Palugyay Imre, Roskoványi Ágoston, mindannyian részint a valódi keresztény humanitás apostolai, részint, mint Roskoványi (l. o.), az egyházi tudományos irodalom terén kitünők. Az egyházmegyének jelenlegi főpásztora: Bene Imre (l. o.). A Ny. kiterjed Nyitra és Trencsén vármegyékre s fel van osztva 4 fő- és 24 alesperességre. Összesen 148 plébánia van benne körülbelül 320,000 hivővel. V. ö. Wurum, Eppatus Nitr. Memoria (Pozsony 1835); Pray, Specim. Hierarchiae I.; Lányi-Knauz, A magyar egyház története.

Forrás: Pallas Nagylexikon