Nyúlajk

(labium leporinum), a felső ajaknak az a képződési hibája, midőn annak hosszanti hasadéka marad vissza a méhen kivüli életben is. A baj tehát mindig veleszületett a beteggel. Keletkezése eddig ismeretlen okból származó képződési akadályokra vezethető vissza, miknek befolyása alatt a két oldalról egymás felé növő ajkrészek az arc középvonalábana felülről lefelé novó állcsonti nyujtvánnyal nem nőnek össze, hanem attól elváltan maradnak a születésig. Igen sokszor ezzel a képződési hibával együttesen a kemény szájpad hasadéka is visszamarad, mi aztán farkastoroknak (l. o.) neveztetik. A Ny. legtöbbször egy oldali s pedig az ajak bal oldalát éri; ritkábban két oldali, midőn a felső ajkon két hasadék van s ezek között lóg az állcsonti nyujtvány felülről lefelé s ezen nem ritkán két, néha négy metszőfogat láthatunk. A Ny., mivel az ajak a szopásnál lényeges szerepet játszik, a gyermek táplálkozását megnehezíti, sőt nagyobb farkastorokkal szövődve lehetetlenné is teheti. Nemcsak rútító természete miatt tehát, hanem a gyermeknek kellő táplálkozása miatt is szükséges ezen hibát sebészeti operációval megyszüntetni. Legjobb az operációt, ha különös okok nem sürgetik, a gyermek 5-6 hónapos korában végezni, midőn az operációval járó vérvesztést jobban eltűri és már nyelni megtanulván, az operáció után az ajak nyugalomban maradhat a teljes összeforrás beálltáig.

Forrás: Pallas Nagylexikon