Ó-időszámítás

v. ó-stil, l. Naptár (XII. köt. 101. old.). Az Ó.-nak a váltójogban jelentősége van, amennyiben, ha a kelet utánra szóló és belföldön fizetendő váltó oly országban állíttatott ki, melyben az Ó. ál fenn és nincs reájegyezve, hogy új időszámítás szerint kelt, vagy ha a váltó mindkét időszámítás szerint kelteztetett: a lejárat napja az új időszámítás szeriniti naptár ama napjától számíttatik, mely az Ó. szeriniti kiállítási napnak megfelel. A kiállítási napot kell tehát - a 12 napi különbözet hozzáadásával - az új időszámítás szerint átváltoztatni, s ekként számítani ki a lejáratot; és nem szabad az Ó.-nak megfelelő napját azután az új időszámítás szerint átváltoztatni. (váltótörv. 34. §.) Ez azért fontos, mert a két számítási mód különöbző eredményre vezet. Ha p. febr. 18. kelt s három hónapra kelet után fizetendő váltóná elébb a lejháratot számítjuk ki, lejárati napul máj. 18-ikát nyerjük, amelyet az új időszámítás szerint átváltoztatva, a váltó (18+12) máj. 30. jár le. Holott, ha a törvény szerinti a kiállítási napot változtatjk át az új időszámítás szerint, a váltó (közönséges évben) márc. 2. van kiállítva, a három havi lejárat tehát jun. 2-re esik.

Forrás: Pallas Nagylexikon