Oázisok
lakható helyek neve a sivatagokban, különösen É.-Afrikában
és a Szaharában; az ó-egyiptomi uah (arab vâh, gör. uazis, auazis, a. m.
állomás) szóból ered. Legtöbbjük folyamvölgy, vagy medencealaku mélyföld,
melyet dombok szegélyeznek, honnan a meggyült esőből patak fakad; 1856 óta az
algeriai Szaharában artézi kutak furásával több mesterséges oázist teremtettek.
Az élő viz az O. első föltétele, mert ez táplálja és tartja fönn a növényzetet;
flóráját leginkább a datolya- és dum-pálma, meg a mézgaakác és a manna-cserje
jellemzi. Nagyobb kiterjedésü O. Fezzan, Tuat, Bilma, Adrar-Tmarr, Draa, stb.;
történelmi nevezetességüek Egyiptomban: Szivah, Barieh, Farâfrah, Dachel,
Chargeh és Jupiter Ammon oázisa, melyek részint fényes templomaik révén voltak
hiresek, részint mint száműzetési helyek jutottak nevezetességre.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|