Obedientia
(lat.) a. m. engedelmesség. Az egyházi jogban a tridenti
zsinat határozmányai szerint az u. n. debita O. azoknak az okoknak egyike,
melyek kivételt állapítanak meg a javadalmasnak kötelezettsége alól, amelynél
fogva a javadalom helyén személyesen és állandóan székelni tartozik (residentia
perpetua), ha t. i. a javadalmast egyházi felsőbbsége oly egyházi ügy
elintézésére használja, mely távollétét teszi szükségessé.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|