Oblatio

(lat.), az egyházjogban önként felajánlott adomány, az egyház őskorában kenyérben és borban, később mindinkább pénzben. A pénzügyi jogban O.-nak nevezik azt az összeget, melyet jövedéki kihágás esetében a kihágó önként felajánl s melynek lefizetése mellett a további eljárástól menekült. Újabban többen az O. intézményének egyéb csekélyebb jelentőségü kihágásokra kiterjesztését javallják.

Forrás: Pallas Nagylexikon