Obradovics
Dositheus, szerb iró és tudós, szül. Csákován 1739., meg.
Belgrádban 1811 ápr. 7. 1753. titkon belépett a szerémvármegyei Opovo
kolostorba, hol aszkéta könyvek tanulmányozásával foglalkozott és diakonná
szenteltetett. Később a latin és görög nyelv tanulására adta magát és sok éven
keresztül beutazta Dalmáciát, Albániát, Görög- és Törökországot, Kis-Ázsiát és
Olaszországot, mindenhol tanítással és neveléssel foglalkozván. 1783. Halléban
bölcsészeti és hittudományi előadásokat hallgatott és itt szerb nyelven megirta
viszontagságos élettörténetét Zhivoti prikljucenija (Életem és kalandjaim,
Lipcse 1783) cím alatt. Nem sokára megjelent másik műve: Sovjeti zdravago
razuma (A tiszta ész tanácsai, u. o. 1784), mely a szerbek akkori
kulturállapotának megfelelő erkölcs-filozofia, továbbá Aesop meséi (u. o.
1788). O. ezalatt Franciaországot és Angliát is beutazta, s több évig Bécsben
élt. 1802. Velencébe ment, hol neki szerb kereskedők évjáradékot biztosítottak,
hogy nyugalomban dolgozhassék a szerb nép számára. 1806. Belgrádban telepedett
le, hol a tanács tagja és közoktatásügyi miniszter lett és mint ilyen iskolák
felállításával és rendezésével foglalkozott. O. munkái a szerb irodalomban
epokalis jelentőséggel birnak, mert ő volt az első, aki az addig divatos
egyházi ó-szláv nyelv helyett a nép nyelvét használta és az irodalmat modern
alapra fektette. Munkáinak legjobb kiadása a Vozarovics-féle (Belgrád 1833-45,
10 köt.). V. ö. Sevió, Dos. Obradovié, ein serb. Aufklärer des XVIII.
Jahrhunderts (Lipcse 1889).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|