Occasionalismus

(a lat. occasio a. m. alkalom szótól), az alkalmi okok rendszere; annak a rendszernek a neve, mely Descartes felfogása alapján a test és lélek viszonyát máskép magyarázza, mint Descartes. Ez ugyanis azt tartja, hogy test és lélek két merőben különböző mivoltu szubstancia, de akkor mikép hathatnak egymásra? Ugy-e, hogy az egyik a másikban módosítást tud eszközölni? E magyarázatmódot influxus physicusnak nevezték, Descartes lehetségesnek tartja. De követői ezt nem tudják az alapfelfogással megegyeztetni és más magyarázatot keresnek. A test nem hathat a lélekre, a lélek nem a testre. Isten az igazi ható ok, ő eszközli, hogy a test érzkei módosításainak megfeleljen a lélekben az érzet s megfordítva, a lélek indulatának, az akaratnak a tesi mozgás. A testi és lelki változások tehát nem igazi okok, hanem csak alkalmak, alkalmi okok isten közvetítő tevékenységére. E nézet korán ébred Descartes iskolájában, de első rendszeres kifejtője Geulincx (l. o.). Vajjon minden egyes esetben isten közvetíti-e ezt a kölcsönhatást, vagy egyszersmindenkorra, ezt Geulincx nem dönti le világosan. Ez utóbbi nézetet más alapon fejtegeti később Leibniz a praestabilita harmonia elméletében. Malebranche is occasionalista, habár más alapon mint Geulincx. Malebranche szerint a testek se hatnak egymásra, mert az egyedüli ható erő a mindenségben isten, akiben mindent megismerünk. Ez O. sajátos és paradox formája ellenére is egyike az alapvető megoldásoknak, melyeket a test és lélek kölcsönhatásának problemája szült. Ha test és lélek különböző, csak két megoldás látszik lehetségesnek: igazi kölcsönhatás (influxus physicus), vagy e kölcsönhatás tagadása és az illető jelenségeknek vagy az O. v. a praestabilita harmonia útján való magyarázata.

Forrás: Pallas Nagylexikon