O"Connell

Dániel, ir agitátor és politikus, szül. Carhenben (Kerry grófságban) 1775 aug. 6., meg. Cenovában 1847 máj. 15. Tanulmányait St.-Omerben (Calais mellett) a jezsuiták intézetében és a Douayban levő angol kollégiumban végezvén, 1794. Irországban a jogi pályára lépett, mire 1798. letette az ügyvédi vizsgát Londonban. Rövid idő alatt kiváló szónok, ügyes védő és lelkes hazafi hirére emelkedett. Amióta Irország parlamentjét az angollal (1801) egyesítették, O. szóval az irásban buzgólkodott elnyomott honfitársai érdekében, ami nagyon népszerüvé tette. 1815. párbajban agyonlőtte d"Esterre tengerészeti tisztet és néhány hónappal később Peel Róberttel kellett volna párbajt vívnia, melyet csak nehezen sikerült elhárítani. Erre aztán Shiel barátjával együtt az u. n. Great Catholic Association-t szervezte, mely működését az egész zöld szigetre kiterjeszté. Midőn a parlament 1825. ezt az egyesületet feloszlatta, O. azt más nevek alatt újra meg újra életbe léptette. 1828-ban képviselővé választották, helyét azonban nem foglalhatta el, mivel katolikus létére a Test-ac által elrendelt esküt le nem tehette. Azalatt Irországban az elégületlenség fokozatosan nagyobbodott és hogy a kormány a polgárháboru kitörését megakadályozza, maga is sürgette a katolikusok emancipációját; O. pedig, kit Clare grófságban másodízben is választottak képviselőnek, helyét az alsóházban most csakugyan elfoglalta. O. indítványozta először a protestáns papi tized eltörlését s 1830. nyarán kijelentette, hogy Irország és Ngy-Britannia uniójának felbontása (repeal) az egyedüli út, mely hazáját megnyugtathatja. Tekintélye napról napra emelkedett, elannyira, hogy Irország 100 képviselője közül legalább 50 föltétlenül követte. Pártját «the O.-tail« (O. farkának) nevezték, akiknek élén 1832. a parlamentbe vonult. Miután egész vagyonát politikai célokra föláldozta, a hálás irek 13-18 ezer font sterlingre rúró évi járadékkal tüntették ki bálványukat. A 30-as években (a Melbourne-kabinet idején) több üdvös reformot sikerült kivívnia és 1834. része volt a kormány megbuktatásában. Midőn a parlament 1840. a választási szabadság biztosítása végett beterjesztett javaslatot elvetette, O. ápr. 21. szózatot intézett az ir néphez, melyben kijelenté, hogy a Loyal National repeal-Association-t újra megindítja. A whig-párt bukása után (1841 aug.) O. minden lehetőt megtett, hogy egyesületét hatalmassá tegye, de másrészt mégis türelemre és békességre intette honfitársait. Midőn Dublin lordmayorja lett, kivitte, hogy majdnem valamennyi nagyobb ir város az unió fölbontása mellett nyilatkozzék és ebbeli kérelmét a parlament elé terjessze. 1844. a kormány perbe fogta és május 24-én a birák egy évi fogházra és 2000 font sterlingre itélték. O. ezen itéletet megfelebbezte és a felsőház formahiba miatt szept. 1-én csakugyan föloldotta azt, mire a nép diadallal kisérte őt lakására. A legközelebbi repeal-gyülésen Ngy-Britannia és Irország federációjának eszméjét vetette föl, amely mellett teljes hévvel szállott síkra a parlamentben is. Csakhogy ezáltal hiveinek nagy részét, jelesen a repeal-egyesületből kivált Ifju Irország tagjait magától elidegeníté. Megrongált egészségének helyreállítása végett 1847. legifjabb fiával, Dániellel Olaszországba utazott, ahol meg is halt. Szivét kivánsága szerint Rómában, testét pedig Glasnevinben helyezték örök nyugalomra. Ritka önzetlen, tiszta jellemü férfiu veszett el benne. Politikai beszédeit, melyek az ékesszólás valódi remekei, fia O. János (Life and speeches of D. O., Dublin 1846,2 köt.) és újabban cusack (1875, 2 köt.) adta ki. Historical memoir of Ireland and the Irish, native and Saxon (u. o. 1843, 2. kiad. 1846) c. munkájában avatott és előrelátó történetirónak mutatja be magát. Fontos levelezését Fitzpatrick adta ki. The political and private correspondence of Daniel O. (London 1882, 2 köt.); Moriarty, Leben und Wirken O."s (Berlin 1843); Cusack, The Liberator, his life and times (London 1872); Lefevre, Peel and O. (u. o. 1887). - Másodszülött fia János, szül. 1808., meg. Kingstownban 1858 máj. 24., 1833. jutott a parlementbe. Atyja halála után ő volt a repeal-egyesület feje, mely azonban alatta lassanként befolyását és tekintélyét vesztve, 1852. föloszlott. Maga János, lemondván a képviselőségről, a kincstárnál titkári állást kapott. Édes atyjának életrajzán kivül a következő művet irta: Recollections and experiences during a parliamentary career from 1833 to 1848 (London 1848, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon