(Ausztriában O"Donel), Irországnak egyik legrégibb családja,
mely a mai Donegal grófságot, a régi Tyrconnelt magáénak vallotta; kimutatható,
hogy XI. sz. óta állandó viszályban élt részint az angolokkal, részint más
előkelő ir családokkal, különösen az O"Neals-családdal. Midőn a XVII. sz. óta
Irországban a kat. egyház kemény üldözéseknek volt kitéve, a család hatalmi
állása is sülyedt és O. Roderich, a család feje kénytelen volt 1607. a
kontinensre menekülni. Az 1689. és 1690-iki ir fölkelésen O. Balderik fontos
szerepet játszott, de a Boyne folyó mellett vívott ütközetben a fölkelés
leveretvén, számosan a család tagjai közül külföldre menekültek. Ausztriában az
O.-család 1720. Tyrconnel grófok címe alatt telepedett le. A család
legnevezetesebb sarjai a következők: 1. O. Károly, Tyrconnel gróf, szül. 1715.,
megh. Bécsben 1771 márc. 26. Osztrák szolgálatba lépett, gyorsan emelkedett s
mint lovassági tábornok 1760. a torgaui csatában a megsebesült Daun helyett
átvette a fővezényletet. Az 1761-iki hadjáratban Zittau mellett vezényelt. 1762
aug. 16. pedig Braunschweig-Bevern hercegétől Recihenbach mellett megveretett.
1762 dec. mint vezénylő tábornok Németalföldre távozott, 1764. kinevezték cs.
és kir. titkos tanácsossá, 1765. pedig alovasság főfelügyelőjévé; 1768. Erdély
főkormányzója lett. - 2. O. Henrik József, Abispal grófja, szül.
Spanyolországban 1769., megh. Montpellierben 1834 máj. 17. Belépett a spanyol
gárdába s 1810. a spanyol szabadságharcban I. Napoleon ellen tábornoki rangra
emelkedett. A La Bispal mellett kivívott győzelem révén Abispa grófi ranghoz
jutott. A franciáknak 1823. történt benyomulásakor az I. tartalékseregnek
vezényletét vette át, melynek feladata Madrid fedezése volt. Ezen állásban
azonban oly kétiszinü szerepet vitt, hogy saját serege lemondásra
kényszerítette őt; ezután Franciaországba menekült, ahol a francia kormány
Limogest jelölt eki tartózkodási helyéül. Midőn Mária Krisztina a kormányra lépett,
O. is sietett Spanyolországba visszatérni, útközben azonban meghalt. Testvére
Henrik Károly szül. 1780., megh. 1830. Madridban mint Ó-Ksztilia
főkapitánya.-3. O. Miksa Károly Lamoral, Tyrconnel gróf, szül. Bécsben 1812
okt. 29., megh. Salzburgan 1895 jul. 13. 1830. az osztrák hadseregbe lépett s
fokozatosan emelkedve, őrnagy lett; 1848. Itáliában harcolt, 1849. pedig
Magyarországban, ahol a győri csatában részt vett, s azután Ferenc József
szárnysegédjévé lett. Ebben az állásban megmentette 1853 febr. 18. a császár
életét Libényi orgyilkos támadása ellen, mely tetteért I. Ferenc József az
osztrák grófi rangot ajándékozta neki. Számos város, köztük Budapest is
díszplgárnak választotta O.-t, a hadsereg pedig díszpajzsot ajándékozott neki.
1859. nyugalomba vonult és azóta a Salzburg melletti Goldekben lakott. - 4. O.
Lipót, luceani gróf s tetuani herceg, az előbbeni fia, szül. Santa Cruzon
Teneriffa szigetén 1809 jan. 12., megh. Bayonneben 1867 nov. 5. 1833 óta a
Christinos-ártiak soraiban harcolt és Krisztina királynőnek 1840 okt.
Valenciában történt lemondásakor kiváló szogálatokat tett. Ezután huzamosabb
ideig Franciaországban lakott. 1841. Pamplonában az exkirálynő érdekében -
eredmény nélkül - felkelést támasztott. Erre megint Franciaországba menekült,
de 1843. Espartero megbuktatása céljából visszatért Madridba. Az új kormány
1844. Kubába rendelte, honnét azonban, mivel a rabszolgakereskedést meg akarta
szüntetni, 1848. visszahivatott. Visszatérése után belépett a szenátusba és
Bravo-Murillo ellen az ellenzékhez csatlakozott. Narvaez minisztersége alatt
gyalogsági főfelügyelő volt, mely hivatalt 1851-ig viselte. 1854 jul. Espartero
alatt kinevezték őt hadügyminiszterré, az 1856 jul. forradalom után pedig
miniszterelnökké lett, e helyét azonban már okt. kénytelen volt Narvaeznak
átengedni. 1858 jul. 1. mint hadügyi és gyarmatügyi miniszter újból a kabinet
élére állott; 1859 dec. pedig kinevezték főparancsnokká a Marokko ellen
indított háboruban. Tetuan városának elfoglalása a város mellett kivívott győzelme
által véget vetett a háborunak és elismerésül tetuani herceggé neveték ki.
Ezután újból elfoglalta miniszeteri székén s jan. 15-től 1863 febr. 26-ig
megint a minisztérium élén állott. Az 1865 jun. elnyomott katonai forradalom
után újra megbizták a kabinet-főnökséggel, mignem Izabella királynő megvonta
tőle kegyét. 1866 jul. 16. Narvaez javára lemondott.
Forrás: Pallas Nagylexikon