Odysseus

(gör., a. m. haragos, lt. Ulixes, tévesen Ulysses is), az ó-görög hősmonda egyik nevezetes alakja, Ithakának (l. o.) fejedelme. Atyja Homerosnál Laertes, akésőbbi kor hagyománya szerint Sisyphos. Már kora ifjuságában kitünik hőstetteivel; nagyatyja Autlykos társaságában vadkanra vadászik, Messzenében ajándékba kapja Iphitostól atyja Eurytos hatalmas íjját, majd mersenyfutásban elnyeri feleségül a hitestársi hűség példányát Penelopét (l. o.). Ettől születik egy fia, Telemachos, aki még csecsemő akkor, midőn O. Agamemnon unszolására 12 hajónyi néppel a Trója ellen induló görög sereghez csatlakozik.

Az ostrom idejében egyaránt kitünik vitézsége, kitartó erélye és cselfogásai által. Achilles halála után Ajasszal, Telamon fiával versenyezve, elnyeri a megholt hős fegyverzetét, tekintélyre nézve a vezér szerepér emelkedik és igen nagy része van benne, hogy Trója végre mégis csak megdől. A többi göröggel hazatérőben lévén, sok hányatás és bolyongás éri, melyek O. vissza (haza) térésével egyetemben Homeros egyik eposzának, az Idisszeiának (l. Homeros) tartalmát teszik. A Homeros utáni monda tovább szőtte O. egyéniségét és utódainak sorsát. Szerinte O.-nak volt egy Kirkétől született fia, Telegonos, akit anyja elküldött, hogy keresse meg édesatyját. A vihar Ithakába űzi, hol O.-szal és Telemachosszal harcra kelvén, az előbbit megöli és Penelopét feleségül véve, az ősitáliai monda egyik törzsökös ősévé válik. Fia Italos, ő maga Tusculum és Praeneste mesésé alapítója. Viszont telemachost Kirke férjévé tette a monda, kitől Latinos nevü fia születik, sőt egy Roma nevü leányt is származtattak tőle, aki Aeneasnak felesége lett: megannyi kisérlet a latin ősmondának a görög hősmondába való kapcsolására. A képzőművészet, bár aránylag keveset foglalkozott O. mondakörével, mégis tipikus alakot fejlesztett, mely O.-nak nevét viseli. Különösen jellemző a Nikomachos festőművész által legelébb használt csúcsos hajóskalap (pilion), mely a fáradhatatlan tengerészre vall, továbbá az arcnak félig fájdalmas, félig gúnyos kifejezése. Kalandjainak egyik részleteiből fel dolgozta a képzőművészet a következőket: O. találkozása Nausikaával (Polygnotos festménye az athéni Akropoliszon); O. a kiklopoknál (domborműveken, szarkofágok és vázákon) és laestrygonoknál (három nagy falkép az Esquilinuson Rómában); O. hazaérkezése, de különösen a kérőkkel való győztes mérkőzése (a domborművek egész hosszu sorozata a gjölbasii, likiai heroonban). A modern művészetben hiresek Preller képei az Odysseához. V. ö. Overbeck, Die Bildwerke zum thebischen u. troischen Heldenkreis (Halle 1853); Schmidt, Ulixes Posthomericus (Berlin 1885); u. az, Ulixes Comicus (Lipcse 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon