Okeanos

(lat. Oceanus), az ókoriak nagy világfolyama, mely az egész világot körülveszi, sőt a tengert is körülfolyja. Homeros még nem beszél O. forrásairól és torkolatáról, hesiod ellenben ismeri forrásait és egyes ágait, melyek közül való a Styx is, az alvilág hires folyama, az élők és halottak országainak mesgyéje. Homeros azonkivül nem éri be O. földrajzi szerepével, hanem személyesíti és mitologiai szerepre juttatja. Igy lesz O.-ból az istenek ősapja; ugy a titánoké, mint az Olimpuson lakóké. Homerosnál őselem és ősforrás, szülők nélkül szűkölködő, holott Hesiodnál szülei: Uranus (az Ég) és Gaea (a Föld), ő maga a legrégibb titán, aki nejével, Thetysszel 3000 folyónak és 4000 okeanidának ad létet. Az egy Zeust kivéve, rangban egyetlen istennek sem áll alatta, mindnyájan tiszteletteljesen ápolják az aggastyánt, aki elnézte a dolgok új rendjét, belenyugodott fiának, Kronosank bukásába, de elvonultan él és az olimpusi istenek gyülekezetében sohasem jelenik meg. A képzőművészet csakis újabban, a modern korban alkotta meg O. művészeti tipusát, még pedig hosszu szakállu aggastyán képében, aki leányaival, az okeandákkal egyetemben siratja Prometheusnak szomoru sorsát. L.még Oceán.

Forrás: Pallas Nagylexikon