Oken
Lőrinc (eredetileg Ockenfuss), német természetbúvár és
filozofus, szül. Rohlsbachban 1779 aug. 1., megh. Zürichben 1851 aug. 11.
Würzburgban, majd göttingában tanult, hol magántanár volt 1807-ig, mikor Jenába
hivták az orvosi tudományok rendkivüli tanszékére. 1810.udvari tanácsos, 1812.a
természettudományok rendes tanára lett, 1816.pedig az Isis c.enciklopedikus
folyóiratot indította meg. Mivel lapjában, ha közérdeküek voltak, panaszokat és
fölszólalásokat is közzé tett, a kormány választására bizta, hogy vagy mondjon
le tanári állásáról, vagy szüntesse be lapját; Oken az előbbit választotta, s
midőn az isit Weimarban betiltották, Rudolstadtban nyomtatta 1848-ig, amikor
megszünt. Katedráját elhagyva, Jenában csak lapjának s tanulmányainak élt
1828-ig, mikor Münchenbe hivták meg, hol előbb mint magántanár
természettörténelmi előadásokat tartott, majd rendes tanár lett; 1882.az
újonnan szervezett zürichi egyetemen kapott tanszéket, emlyet haláláig
betöltött. Mint filozofus Oken természetbölcselő volt, s rendszerében oly
összefüggő képet akart adni a világegyetemről, mely a természet minden országát
s annak elemeit is magában foglalja. Ide vágó művei: Lehrbuch des Systems der
naturphilosophie (3.kiad., Zürich 1843); Lehrbuch der Naturgeschichte (Lipcse
és Jena 1816-26). Mint gyakorlati fiziologus nem ért el maradandóbb
eredményeket, de mint polihisztorikus számot tevő könyvet irt: Allgemeine
Naturgeschichte für alle Stände (13 rész, Stuttgart 1833-45). Neki köszönhető a
német természetvizsgálók egyesületének megalapítása is, kiket Oken hívott össze
először Lipcsébe 1822. A jenai Fürstengrabenen 1857.fölállították Oken
mellszobrát (mintázta Drake), s Offenburg is állított emléket neki. V.ö. A.
Ecker, L. Oken eine biograpische Skizze (Stuttgart 1880); Güttler, Lorenz Oken
und sein Verhältniss zur moderner Entwicklugslehre (Lipcse 1884).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|