KisszótárCímszavak véletlenül
|
ÖkrössBálint, jogtudós, szül. Debrecenben 1829 febr. 13., megh. Vácon 1889. Születése helyének főiskolájában végezte tanulmányait 1848., midőn a szabadságharc kitörése után őt is magával ragadta a közlelkesedés, beállott a Károlyi-huszárokhoz önkéntesnek s mint altiszt vett részt az osztrák hadsereg elleni 1849-iki hadjárat több ütközetében a világosi fegyverletételig. A hosszabb időn át idegen helyeken tartózkodó exhonvéd, a besorozást szerencsésen kikerülve, buzgón folytatta jogi kiképzését, egy ideig az Uray-családnál nevelősködött, azután Pestre jött s az egyetemre beiratkozott, tanulmányai bevégzése után törvénykezési kisebb hivatalokat viselt a pesti országos, majd a székesfehérvári törvényszéknél, közjegyző is volt Szentesen, de csak rövid ideig, mert a hasznos, azonban osztrák eredete miatt gyűlölt hivatal akkor megszünt. Pestre tévén lakását, hova irodalomért s művészetért égő vágyai folyton vonzották, itt egy ügyvédi iroda főnöke s váltójegyző lett. 1861. megirta Az ált. m. polgári magánjog az 1848-iki törvényhozás s az országbirói tanácsk. módosításai nyomán c. becses és hiánypótló kézikönyvét, melyet Heckenast csakhamar két, egy nagyobb és egy kisebb kiadásban adott ki, s mely azután még számos újabb kiadást ért. 1863. befejezte második terjedelmes munkáját Az ált. m. törvénykezési eljárást, mely szinte isméelt több kiadásban jelent meg és nagy keletnek örvendett. Átdolgozta Szlemenics Pál Büntető jogát s kommentárral látta el az akkor dívó osztrák törvénykönvyet. Mindegyik több kiadást ért. E mellett nagy becsü kisebb értekezéseket s monográfiákat irt a jogi szaklapokba; azután 1866 jan. 1-től kezdve ő maga alapított Heckenast kiadásában jogtudományos szaklapot, a Dárday Sándor, majd Fayer László szerkesztése alatt máig is virágzó Jogtudományi Közlönyt, melyhez a legkirtünőbb szakerőket sikerült megnyernie. Ebbe adott dolgozatai során méltó feltünést keltett cikksorozata a Codificatióról, melyet különös kedvvel s megfeszített erővel irt meg (12 cikk). Az alkotmányos magyar kormány megalakulása után 1867., Horvát Boldizsár meghivta titkári minőségben tárdájához, s ott nemsokára osztálytanácsossá léptette elő. Az ideiglenes polgári perrendtartás (1868. LIV. t.-c.) majdnem kizárólag Ö. munkája, melyhez ő készítette a jeles megokolást is. Midőn e javaslat, bár Ö.-nek nem tetsző módosításokkal, törvényerőre emelkedett, a következő évben feldolgozta s 456 oldalra menő nagyobb munkában kiadta annak összehasonlító s felvilágosító jegyzetekkel kisért kommentárját, ezzel is szaporítva eddigi nagy számu s nagy becsü gyakorlati művei tömegét. Ezt a gyarló törvényt maga Horvát Boldizsár első sorban ideiglenesnek tekintette s azonnal munkába akarta venni és pedig a szóbeliség s közvetlenség alapján a végleges perrendtartást. Ennek tanulméányozására kiküldte Ö.-t a külföldre, ki terjedelmes jelentéseket tett a miniszterhez. Ez alapokon már 1870. elkészítette első tervezetét, mely azonban, Horvát Boldizsár viszsaléptével, hosszabb időre elpihent. Ö. azonban, a közjegyzőségek felállításáig a minisztériumban maradván, munkáját folytatta, s elkészítette javaslatának indokolását. Alapos átdolgozások után ki is nyomatta saját költségen munkáinak e legjelesbikét e cím alatt: A törvényhozás reformja, a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján; javaslatul a polgári perrendtartáshoz. E 408 oldalra terjedő munkája Ö. nevét a magyar kodifikáció történetében fenn fogja tartani. Annak sikertelensége elkedvetlenítette s ezentul már nem irt nagyobb jogi munkát s inkább a szépirodalom mezején tett dilettánsi kisérleteket. A közjegyzői törvény (1874. XXXV). életbe lépte után elhagyta a minisztériumot s fővárosi közjegyzővé lett s e hivatalát mind haláláig viselte, amelyre előbbi gyakorlatánál s említett tulajdonainál fogva különösen alkalmas volt. A király őt ez alkalommal királyi tanácsossá nevezte, a budapesti közjegyzői kamara pedig elnökévé választotta. A jeles szakiró s kodifikátor érdemeit a magyar tud. akadémia is méltányolta, s őt 1868. levelező tagjává választotta, melynek dec. 14-iki gyülésén foglalta el helyét A törvényhozás reformja c. becses értekezésével. Szépirodalmi dilettáns dolgozatai: több szép és erőteljes költemény; Cinka Panna c. szinműve, mely 1887. nyomtatásban is megjelent s Kolozsvárt, a szerző jelenlétében, elő is adatott. Iratai közt találtatott még több tervezett szinmű, nevezetesen a Csermák és Lavota címünek vázlata s egy Szegény legény nevünek töredéke. Az akadémiában 1889 nov. 23. Tóth Lőrinc, a Horvát-minisztérium kodifikáló osztályában egykori főnöke tartott felette munkáit és szerény szép jellemét bővebben ismertető emlékbeszédet (V. ö. Akad. Emlékbeszédek VI. köt., 2. sz. 1889). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|