Oláh

1. Károly, zenészeti rió, szül. Szatmáron 1841. A középiskolai tanfolyamot szülőföldén kezdte és Debrecenben végezte be, ugyanitt végezte a bölcseleti osztályokat is. A zene és ének terén tehetséget tanusítván, 1864. Derecskén lett kántor és orgonista s még abban az évben a nagykőrösi református képezdéhez hivták meg zenetanárnak s azóta ott működik. A szaklapokban közölt számos dolgozatán kívűl önállólag jelentek meg tőle a következő művek: Templomi és temetési karénekek (Budapest 1875, 1876), Egyházi énektár (u.o. 1878), Az orgonaépítészet története (u.o. 1879), Gyakorló könyv a népiskolai énektanításhoz (u.o. 1880).

2. O. Miklós, esztergomi érsek. Szülei oláh eredetüek voltak. Atyja Hunyadi János sógorának, Argyesi Manzillának fia, Oláh Stoján (István), akiben oláh vajdák vére folyt, anyja: Hunzár (némelyek szerint Császár) Borbála volt. Szül. Nagyszebenben 1493 jan. 10., megh. nagyszombatban 1568 jan. 14. 1505 és 1512 között a váradi káptalan iskoláját látogatta. Tanulmányai befejeztével mint apród II. Ulászló király udvarába került. Azonban csakhamar, már 1516., régi hajlamait követve, egyházi pályára lépett. Szakmáry György pécsi püspök titkára lett. 1518 körül felszentelték. Gyors emelkedésben pécsi, majd esztergomi kanonok s mint ilyen komáromi főesperes lőn. 1526. II. Lajos királynak, a mohácsi vész után pedig özvegyének, Mária királynénak kegyelt titkára. Ennélfogva természetesen Szapolyai Jánossal szemben I. Ferdinánd király pártjára állott. 1527-ben mint fehérvári őrkanonok (custos) szerepelt. 1531 jun. Máriával, V. Károly császár megszakítással 1542-ig tartózkodott. Ez idő alatt latin nyelven érdekes tudományos levelezést folyatott a legkiválóbb huminsta tudósokkal, többek között Erasmus Rotterdamussal is. (O.levelezését 1876. Ipolyi Arnold adta ki.) Magyarországba való hazatérése után, mind jobban I. Ferdinándhoz csatlakozván, csakhamar nagy haladást tett a papi és közpályán. 1543.zágrábi püspök és kancellár, 1548.egyri püspök, 1553 máj.esztergomi érsek és Magyarország primása, 1560. Hont vármegye főispánja, 1562.pedig egy időre királyi helytartó lett. Az udvarnál rendkivül nagy befolyása volt. I. Ferdindánd király több ízben tett tanuságot iránta való hajlandóságáról: 1546 jan. Johanna nevü leánya keresztapjának szemelte ki, 1548.megerősítette régi nemességét, 1561 dec.pedig a sopronvármegyei Lansér várát adományozta neki a hozzátartozó városokkal együtt. O.koronázta meg Pozsonyban 1563. Miksa királyt, 1565.pedig jelen volt Bécsben I. Ferdinánd temetésén és ő végezte Szt. István templomában az ünnepélyes gyászszertartást is. Igen nagy buzgalomakat fejtett ki az ellenreformáció terén. Nem erőszakkal, véres elnyomatással akart harcolni, hanem szellemi, erkölcsi fegyverekkel. Többször hivott össze papi gyüléseket, egyházmegyei zsinatokat (p. 1553. Znió-Váraljára, 1564. Nagyszombatra), melyek a protestantizmus terjedésének miként való meggátolásával foglalkoztak. 1558. Bécsben újból kinyomatta a breviariumot. Az egészen lesülyedt katolikus tanügy emelésének céljából Nagyszombaton 1559.újból felállította az esztergomi káptalan iskoláját. Ennek vezetésére, egyúttal az ellenreformáció érdekben is, 1561.behivta az ausztriai jezsuitákat, akik mint tanítók, hitszónokok és térítók működtek. Irodalmi tevékenységének termékei közül említendők: a Brüsszelben 1536-37-ben keletkezett Hungaria (Magyarországnak a mohácsi vész előtti helyrajzi történelme) és Attila (a hunn birodalom és király története), az 1553-59.terjedő Naplójegyzetei (Ephemerides), melyek sok érdekes anyagot tartalmaznak. V.ö. Kollányi Ferenc, O. (Katolikus Szemle 1888.évf.1.füz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon