Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Oláhország... ----

Magyar Magyar Német Német
Oláhország... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Oláhország

(régebben Havaselföld v. Havaselve, latin oklevelekben Transalpina, v. Ungro-Valachia; oláhul Muntenia), románia d-i tartománya. Az országot az Olt folyó Kis- és Nagy-O.-gá választotta el. Kis-O.volt a Magyarországhoz tartozó szörényi bánság.

O. önálló története a XIV.sz.közepén kezdődik, mikor ott egy Bazarád v.Bassarba nevü vajda függetlenné teszi magát Róbert Károly magyar királytól s megtagadja az addig fizetett évi adót. Egy oláh néprege Bassarba Fekete Radu (Negru) vajdának tulajdonítja (1290) O.megalapítását, aki a Fogarasbók kivándorolva, szállott volna le az Ardsis tájára, de ennek semmi történeti alapja nincs. Az Árpád-házi királyok a XIII.sz.-ban mint Kumania (l. o.) királyai birták e tartományt. IV. Béla 1247.az ispotályos v.johannita vitézeknek adományozta mind a Szörénységet, mind az Olt, az eredélyi havasok és az Al-Duna közt elterülő Kunországot. Az itt ekkor szerepelni kezdő oláh vajdák és kenézek a magyar királyoktól függenek. Lythen vajda 1272-75. IV. László kiskorusága idején megkisérlette az elszakadást, de pórul járt. Jobban sikerült ez Bassaraba v. Bazarad Sándor vajdának, aki megfékezésére hadat vezető Róbert Károly magyar királyt (1338) a helyszorosokban tőrbe csalja és megveri s magát függetlenné teszi. 1360-ig uralkodott O. felett, több más vajdával egyetemben. Ő alatta nyeri (1359) Havaselföld az első görög egyházbeli püspököt a konstantinápolyi patriárkától, metropolita címmel. Utóda László (Vlad, Vlajko, Lajko) lett (1360-1372), akit II. Lajos haddal kényszerít engedelmességre, ugy hogy ez 1369.igy nevezi magát: «László, Istennek és a magyar királynak kegyelméből havaselföldi vajda, szörényi bán és fogarasi herceg». Itt jő először ez a cím. Fogarast később id adományul kapták a magyar királyoktól a hozzájuk hű oláh vajdák, főkép abból a célból, hogy az elhatalmasodott szomszéd, a török ellen szükség esetén legyen hová menekülniök s hogy ez erdélyi birtok által még inkább hűségben tartassanak. A jelentéktelen Dan (1374-1386) után Mircse vajda uralkodott (1387-1418), aki szerencsés hadakozással Bulgáriától Dobrudsát és Szilisztria városát elfoglalta, de kitől Bajazid szultán csakhamar visszafolalta a Duna jobb partját. Mircse 1395. Erdélybe jő s Brassóban szerződést köt Zsigmond magyar királlyal, szabad átmenetelt és segítséget igérvén neki a török ellen. 1396.együtt harcol a keresztény sereggel Nikápolynál a török ellen, de szerencsétlenül, ugy hogy ezután kénytelen meghódolni Bajazidnek, elismerni a szultánok fenhatóságát és évi adófizetésre (10,000 aranyra és 500 ifju adására) közelezni magát, a török biztosította az ország önkormányzatát saját választott vajdái alatt. Ezt a szerződést 1460-ban IV. Vlad megújította II. Mohamed szultánnal s ez képezte alapját a legőjabb időig O.viszonyának a portához. II. Vlad (1431-45) v.a Zsigmondtól (hűbérurától) nyert sárkányrendtől v.kegyetlensége miatt a Drakul (ördög) melléknevet kapta, 1433.török csapatokkal a Barcaságot s a Székelyföld egy részét pusztítá, 1438.is Erdélybe vezeti Murad szultán csapatait. De a szentimrei diadal után (1442) Hunyadi János Havaselföldre menvén, Vlad Drakult meghódoltatja. Általában az oláh vajdák a magyar-török harcok idején mindig az erősebbel igyekeztek tartani. A várnai szerencsétlen csata után az O.-o át menekülő Hunyadi Jánost Vlad Drakul letartóztatja, amiért aztán Hunyadi (1445) betör Havaselföldre, Vlad Drakult elűzi és helyébe IV. Dant teszi vajdává. Amaz a szultántól kért segítséget, de Pegovist környékén Hunyadi megveri (1445) a török-oláh hadat s a visszahelyezett Dan a fogollyá lett Drakult és fiát lefejeztette. Ettől fogva egy századon át ez a két nemzetség: a Dani és a Drakuli vetélkedett a vajdaságért, egymást űzve-kergetve, hol a magyarok, hol a törökök segígségével igyekezvén egymás fölé kerekedni, ugy hogy a vajdák gyorsan követték egymást a trónon s sok erőszakosan taszíttatott le arról. IV. Dan 8000 emberrel segítette Hunyadit a rigómezei ütközetben a a válságos pillanatban az oláhok a törökhöz állanak át. A szultán a szokott adón kívűl 3000 nyíl és 4000 pajzs évi adóra kötelezi. 1456-62-ig uralkodott fia, IV. Vlad, akit mellékneve Cepes v. Cepelus (nyársba húzó) eléggé jellemez. Erdélybe is betört, Brassót fölégette és sok szászt karóba huzatott, miután már előbb az országban tartózkodü magyarokat egy csűrbe záratván, elevenen megégette (1456). Midőn azonban látt, hogy Mátyás királyban erős kormányzót nyert Magyarország, hozzá pártolt (1561) és szövetséget kötvén vele (1562), betört Bulgáriába s ott iszonyu kegyetlenségeket követett el (hir szerint 25,000 embert nyársalt fel). Mohamed erre nagysereggel indult O. ellen István moldvai vajda szövetségében, kitől Vlad Kiliát foglalta el. Legyőzetvén, Magyarországba menekült s helyébe a szultán Radót nevezte ki vajdává (1462-77), aki, hogy uralmát biztosítsa, maga is meghódolt Mátyásnak, ki aztán Budán tartja a trónvesztett Vladot, Áron Péterrel, a szintén elűzott moldovai vajdával egyetemben. Radó vajda hűsége azonban csak ideig-óráig tartott, nemsokára megint elpártolt Mátyástól s a szutánnak hódolt. 1476. Báthory István erdélyi vajda vezt hadat Havaselföldre s elűzi a hűtlen vajdát s székébe Cepes Vladot helyezi vissza, aki másodszor 1477-79-ig uralkodott. Utóda, V. Vlad (1479-92) is hű a magyar korona iránt s 1492.tudósítja a szebeni tanácsot a törökök hadi mozdulatairól, amiért a szultán elűzte s ő Erdélybe menekült. V. Radul következett (1492-1508), aki 1494.a moldvai vajdával együtt tisztelgett az Erdélyben járt II. Ulászló magyar király előtt. 1507.az erdélyi szászokkal kötött véd- és dacszerződésben is Magyarország egyik tagjának vallja országát, mely az 1493.a törökkel kötött fegyverszünet szerint mind a töröknek, mind a magyar királynak adózott. 1507.a Magyar-Lengye országok és Moldva közti szövetségbe lépett. Radul 1508. Budán is járt, midőn Ulászló Algyógyot adományozta neki Erdélyben. Az oláh történetirók «Nagy»-nak nevezik. Ő rendezte az ország belkormányzatát és az egyházat. Utóda, Michne v. Mihály csak két évig uralkodott (1508-10) s Nagy-Szeben en, ahová menekült, ölték meg ellenfelei, kiket a nép összeaprított. Vetélytársa, Vladuce (a kis Vlad) követte (1501-12), aki szintén meghódolt Ulászlónak. Őt is a törökkel szövetkezett boérok ölték meg s Bassarb Neagoi követte a vajda-széken (1511-21), aki békés kormányzása alatt főkép a kalugyerek iránt volt bőkezü. Az Athos hegyén több kolostort gazdagíta v.építkezéssel erősíte meg. A töröktől ugy szerzett magának békét neagoi, hogy a szultánnak a szokott adón felül 3000 banerast (900 rajnai tallért) és 600 ifjat ajánlott évenként. A magyar koronával is jó egyetértésben maradt s a törökkel 1519.kötött fegyverszünet alapján Havaselföld a magyar királynak s a töröknek is egyaránt fizette az adót. A mohácsi vész VI. Radót találja a vajdaságban a mohácsi katasztrófa után szintén meghódolni kényszerül a szultán előtt. Összeesküvők ölték meg. VIII. Vlad (1530-32) török segítséggel Brassó ellen megy Szapolyai János király érdekében. Az utána következők is a török hatalomnak voltak készséges eszközei, a szultánok az ő két szárnyuknak nevezték a moldvai és havaseli vajdákat. Nemzetiségi eszme (amit az újabb oláh történetirók egyik-másik vajda politikájában feltalálni vélnek) az oláhok közt egyáltalában nem nyilvánult. A vajdák otthon csak szláv okleveleket állítottak ki, a török is szlávul levelezett velök, a nyugati ralkodókkal latin nyelven, az eredélyi fejedelmekkel olykor magyarul leveleztek. Az egyház nyelve is, mint a keletié általában, teljesen a szláv volt, s ez uralkodott a vajdák, boérok házaiban, oláhul általánosan csak a paraszt beszélt. A politkai irányzatot a török szultánok és magyar királyok versengése szabta meg. O. a töröknek hűbérese s Magyarországnak még a XVI.sz.közepén is (mint a vajda-nemzetségből származó Oláh Miklós esztergomi érsek is irja) hozzátartozó része volt, Moldvával együtt. Történetük a XVI.sz.folyamán alig egyéb, mint a vajdák hosszu sorzata, mert sűrün váltakoztak. Verancsics azt irja róluk, hogy a havaseliek vajdáikat titkon vagy nyilván szokták megölni; csuda, ha valamelyikök a harmadik évet eléri a vajdaságban; néha két év alatt 2-3 vajdát is tesznek el láb alól.

A XVI.sz.végén (1593) jutott a vajdaságra Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem pártfogásával Mihály vajda (l. o.), ki után jelentéktelen vajdák következtek. Bassaraba Máté játszott jelentékenyebb szerepet (1633-54), aki a török hűbéresség mellett az eredélyi fejedelmek, a Rákócziak kedvét is kereste. Ő alapította 1652.az első nyomdát országában, törvénykönyvet alkotott a görög bazilikák alapján, iskolákat alapított, az egyházi könyveket (miként Erdélyben Rákóczi György a bibliát) oláhra fordíttatta s általában népe jóléteemelsére sokat tett. Brankovan Konstantin (1688-1714) válságos időban vajdáskodott, a török ellen folytatott osztrák-magyar, lengyel és orosz hadjáratok alatt országa a hadak útja volt. A török ellen Nagy Péter cárral szövetkezvén, Bukarestben elfogatott, Konstantinápolyba hurcoltatott s ott négy fiával együtt lefejeztetett. Hasonló sors érte utódát, Kantakuzen Istvánt, akivel megszünt a szabad vajdaválasztás s megkezdődött a porta által kinevezett görög fanarioták uralma. Maurokordatos Miklós volt az első (1716) ilyen uralkodó, s 94 évig tartott ez az O. történetében szomoru korszak, emly alatt a nagy adók és zsarolások következtében az ország elszegényedett és elnéptelenedett. A XVIII.sz.folyamán Oroszország is mindinkább beleavatkozott a dunai tartományok ügyeibe, ami az első orosz-török háboru folyamán (1770) O.okkupálásra vezetett. A kucsuk-kajnardsii béke (1774) visszaadta ugyan a török fensőség alá O.-ot, de az orosz befolyás azért megmaradt tovább ra is. 1788.osztrák-magyar hadak árasztották el az újabb török háboruban O.-ot s Bukarestet 1789-91. osztrák-magyar hadak tartották megszállva. 1808.másodszor is elfoglalta az orosz O.-ot és a bukaresti békéig (1812) megszállva tartotta. Besszarábiát a Duna torkolataival ekkor foglalta el Oroszország.

A görögök szabadságmozgalma az oláhokat is felkelésre buzdította a fanariota uralom és zsarnokság ellen. Vladimirescu Teodor állott a felkelés élére s bevonult Bukarestbe, hogy ott a görög felkelőkkel egyesüljön (1821). De a görög szabadságharcot vezetők az oláhokat nem segítették s a mozgalom leveretett. Vladimirescut maga a moldvai görög szabadsághős Ypsilanti fogatta el és fejeztette le, de a törökkel szemben a felkelők élén maga is csatát vesztvén az Olt mellett, melnekült s Munkácsra került fogságba. Az oláh felkelésnek és görög mozgalomnak mégis volt annyi haszna, hogy a szultán elhatározta a fejedelemséget ezután belföldieknek adni. 1822-ben Ghika Györgyöt nevezte ki hospodárrá, aki üdvös reformok által akarta országát felvirágoztatni. 1828.újabban orosz hadak lepték el az országot s a negyedik orosz-török háboru megkezdődött. A drinápolyi béke (1829) visszaállította ugyan a porta fenhatóságát, de egyőttal orosz védnökség alá vetette az országt, mely most új alkotmányt nyert s az eddiginél nagyobb önállóságot. Az oroszok azonban csak 1834.hagyták el az országto s ekkor neveztetett ki Ghika ismét fejedelemmé a két védnök által. A felszabadulás után erős oroszellenes párt keletkezett az országban, ami miatt Ghika kegyvesztett lett a cárnál s 1842 okt. 26.letétetett s helyébe a nemzetgyülés orosz befolyás alatt Bibesco Györgyöt választotta. Az 1848 febr.párisi forradalom O.politikai törekvéseinek is újabb lendületet adott, ugy hogy Bibesco az erőszaknak engedve, új alkotmányt volt kénytelen adni népének, maga azonban elhagyta Bukarestet. A forradalom vezetői ideiglenes kormányt alakítottak s a népet az alkotmányra feleskették. A török és orosz két felől benyomulva, elnyomta a forradalmat, s a baltalimani szerződésben (1849 máj. 1.) visszaállította a régi rendet. Bibesco helyébe hét évre Stirbey Barbo választatott 81849), de az orosz 1851 jun.-ig megszállva tartotta az országot. 1853.megkezdődött a krimi háboru s O.újabb megszállása orosz hadak által, melyet 1854-57-ig az osztrák megszállás követett. A párisi szerződés 1858.rendezte újra O.és Moldva nemzetközi állását: a szultán fenhatósága alatt önkormányzatot nyert, az orosz védnökség alól felszabadíttatott s a hét nagy hatalom közös védnöksége alá vétetett; Besszarábia egy része is visszakerült a törökhöz. Az eddigi fejedelem helyett kaimakamul vagy kormányzóul kinveztetett Ghika Sándor. Az új korszak politikusai új politkai törekvést tűztek ki célul: a két oláh fejedelemség egyesítését. A törvényhozó nemzetgyülés 1859 febr.5.a Moldvában már előbb megválasztott Cuza Sándort választotta fejedelemmé s az igy létesített perszonalunió 1862.reál-unióvá változott s a két ország Románia név alatt egyesült. L. Románia.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is