gyüjtő neve azoknak a növényi és álati eredetü
vegyületeknek, amelyek többé-kevésbé sűrü folyadékok, vizben rendesen
oldhatatlanok borszeszben nehezen, de éterben, széndiszulfidban,
petroleuméterben igen könnyen oldódnak, a viznél kisebb fajsúlyuak és igy a
vizen úsznak, a levegőn magas hőmérsékletre hevítve meggyuladnak és többnyire
kormozó lánggal égnek. Az O.-okat rendesen két csoportba osztják, u.m. zsíros
és illanó O.-okra.
Zsíros O.-ok, a fennebb említett sajátságokkal biró és főleg
olajsavas glicernből (olein) álló - tehát az összetett éterek csoportjába
tartozó - vegyületek. A zsíros O.-ok tulhevített vizgőztől, vagy kénsavval
melegítve olajsavra és glicerinre bomlanak szét, fémhidroxidokkal (főképen az
alkali fémek hidroxidjaival) főzve elszappanosodnak, azaz glicerin és az illető
fémnak olajsavas sója képződik belőlük. Nem illanók és magasabb hőmérsékletre
hevítve szétbomlanak. A zsíros O.-ok között megkülönböztetnek száradó és nem
száradó O.-okat. A száradó O.-ok lenolajsavas és ricinusolajsav glicerinből
álló vegyületek; ezek a levegőből igen könnyen oxigént vesznek fel és
széndioxid meg víz távozván el belőlük, megszáradnak, gyántaszerü testet
hagyván hátra. Enyv, tojásfehérje stb.a megszáradást hátráltatja; míg az
ólomoxiddal való főzés (l. Firnász) azt nagyon elősegíti. Ide tartozik a len-,
kender-, mák-, dió- és a ricinus-O., amelyeket az illető növények magvaiból
kisajtolás és rendesen széndiszulfiddal való kivonás útján állítanak elő. A
nyers O.-okból különféle módon való megtisztítás után készülnek az u.n.rafinált
O.-ok. A kisajtolás v.kivonás után visszamaradó lepényalaku terméket O.-pogácsa
név alatt takarmánynak használják. A száradó O.-ok elektromos ellenállásukban,
különféle lúgok és savak irányában mutatkozó magaviseletükben stb. különböznek
egymástól. A nem száradó O.-ok főleg olajsavas glicerinből állanak, a levegőből
szintén oxigént vesznek föl, de nem száradnak meg, hanem csak kenőcsszerü
tömeggé lesznek, amelyeknek kellemetlen szaga és íze van (megavasodnak). A
kellemetlen szag a szabaddá lett zsírsavtól ered, de még nincsen biztosan
megállapítva, hogy a tojásfehérje, enyv stb., amelyek a szétbomlást siettetik,
az oxigénátvivők vagy pedig a fermentumok szerpét játszák. A fermentumok közreműködésére
enged következtetni ama tény, hogy a megavasodást az antiszeptikus anyagok (p.
kreozot) megakadályozzák. A nem száradó O.-ok közé tartozik: a gyapotmag-, fa-,
repce-, mandola-, tojás-, máj-O., halzsír stb., amelyket az illető növényi
magvakból hasonló módon kapnak, mint a száradó O.-okat, az állati részekből
(bálna-, főka-zsírból, gadóvfélék májából stb.) pedig kolvasztás v.kisajtolás
révén készítik. Ez o.-okat az avasodást elősegítő anyagok elroncsolása végett
1-2% kénsavval rázzák össze és vizzel való kimosás után megszárítják. A nem
száradó O.-ok salétromos savval kezelve megkeményednek és ezzel könnyen
megkülönböztethetők a száradó O.-októl, amelyekre a salétromos sav nem hat. E
különféle O.-okat világító szerül (repce-O.), ételek készítéséhez (fa-O.),
kenőcsül, szappan- és bőrgyártásnál stb.használják. L.még Illanó olajok és
Ásványolajok.
Forrás: Pallas Nagylexikon