Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Olajfestész... ----

Magyar Magyar Német Német
Olajfestész... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Olajfestészet

A festészeti ábrázolásnak az a módja, melynél a természeti tárgyak és tünemények szinét olajfestékkel utánozzuk. A festészet technikai fejlődésének ez az utolsó nagy vívmánya. A régi kútfők Hubert és Jan van Eyek németalföldi festőknak, jelesül az utóbbinak (1410-1420) tulajdonítják az olajfesték föltalálását. Ez azonban nem állja meg helyét, mert az olajfestéket ismerték az ókorban, s használták a középkorban. Theophilus Schedula diversarum artium és Cenino Il libro dell" arte címü műveikben részletesen leirják az olajfesték előállításának módját. Azonban az olajfestéket nehezen száradó tulajdonságánál fogva csak mázolásra használták, v.néha a tempera festésü képek egyes részleteire festettek még olajfestékkel is. Cennino azt mondja, hogy a temperával festett bársonykelmének a puhaság, a bolyhosság látszatát olajfestékkel lehet megadni. A németalföldi festők tehát nem találtak föl új anyagot a festék higítására, hanem a már ismert technikát javították és meghódították a festőművészeti ábrázolás hasznára. Az eladdig gyakorlatban volt tempera festésénél a festéket egyenkint rakták föl az alapra, vagy pedig a már megszáradt festékrétegre. A németalföldi festők eljárása ezzel ellentétben abból állott, hogy a festéket először a palettán teszés szerint keverték, igy rakták föl a deszka- vagy fémalapra, s mielőtt eza festékréteg megszáradt volna, újabb réteget raktak rá, ugy hogy a fölső réteg az alsóbbal összevegyült. Ezen eljárásnak fő feltétele megvolt az olajfesték ama sajátságában, hogy lassan szárad. Az ekként festet szineknek az olaj élénk fényt, nagyobb mélységet és világító erőt kölcsönöz; azonkivül ezen eljárás által a legfinomabb árnyalatok végtelen változatosságát lehet előállítani. Az olajfestékkel a képirás a természethűség legjobb eszközét nyerte, vele a valóság hű utánozásának oly fokát érte el, amire a korábban dívott festési módok mellett gondolni sem lehetett. Általa egyszersmind megszerezte a festészet a szinhatás fölötti uralmat, képessé vált a díszítés és a természethűség ellentétének kiegyenlítésére. Végül, mivel az olajfestési technika legkevésbbé korlátozott, általa legteljesebben érvényesülhet az egyéni fölfogás is. A festészetnek a technikával kapcsolatos problemái és korlátai ezentul megszüntek. Az olajfesték a legnagyobb és elgkisebb képek festésére és mindenféle tárgy ábrázolására egyaránt alkalmas. Az olajfesték új tárgyakat hódított meg a festészeti ábrázolás számára, általa addig nem ismert v.kevéssé mivelt művészeti fajok, p.a tájkép a tökély magas fokát érték el. Ezzel kapcsolatban állott a festők számának rendkivüli megszaporodása, a megrendelőktől való függetlensége, társadalmi állásának emelkedése, anyagi helyzetének javulása. Végül a festészet tulajdonképen a technika által vált igazán népszerü, demokratikus művészetté, amennyiben termékeit a kevésbé vagyonos osztályo is megszerezhették.

Németalföldről legelőbb Német- és Franciaországban honosodott meg az O. az olaszországi, kivált pedig a firenezi mesterek az anatomiát, a távlati látszatot tudományosan is kiművelvén, a rajz természethűségét a tökély magas fokára juttatták, annál inkább érezték, hogy a tempera festék a szinek és az árnyalatok temészethű utánzására kevésbé alkalmatos. Már a XV. sz.elején megfelelőbb festési eljárást próbálgattak, de eredménytelenül. Végül Antonello da Messina sziciliai festő Németalföldön elsajátítván az O.-et, azt 1465-78 között legelőször Velencében tette ismeretessé, ahonnan az új technika csakhamar egész Olaszországban elterjedt.

A tempera festésnél használatos és könnyen romladozó krétaalaptól, emlyre az olajfestésnek nem volt szüksége, a német mesterek csak lassan birtak megválni. Az olajfestéshez jobb alap a deszkára mázolt olajfesték. Velencében a levegő nedvességének hatása következtében a falképek hamar elpusztultak, a deszka pedig könnyen megvetődött, azért állítólag legelőször itt festettek volna vászonra. A deszka azonban még sokáig dívott a néetalföldi mestereknél is. Az utóbbiak gyakran festettek vörösrézlemezre. A drezdai képtárban levő Correggio-féle hires Madonna-kép szintén rézre van festve, azért némelyek kétségbe vonják annak hitelességét, s valamely németalföldi mester művének tartják. A XV. sz.-beli mesterek többnyire fehér, a későbbiek majd vöröses, majd kékesszürke, Caracci, Caravaggio, Ribera vörösbarna alapra festettek. Erre az egyszinü alapra többé-kevésbé széles vonásokkal rajzolták az ábrázolás vázolatát, annak árnyékos helyeit szürkéskék szinnel jelölték meg, amelyből aztán szürke festékkel dolgozták ki a formák domboruságát, a világos részeket pedig a fő szinekkel festették, az ekként aláfestett képet végül áttetsző, esetleg fedő festékkel festették be. A XVIII.sz.-ban vált divatossá az aláfestés nélküli u.n.ala prima festés.

Az O.-nek az olajból származó nagy előnyei mellett vannak nagy fogyatkozásai is, melyek szintén az olajból, jelesül annak nehezen száradó tulajdonságából származnak. Ha a művész a félig száradt alsóbb rétegre újabb réteg festéket ad, az utóbbi hamarább szárad, összehúzódik, megrepedezik és elhomályosul. Tehát a művésznek vagy várnia kell, míg az alsó réteg teljesen megszárad, ami 5-6 hétig is eltart, vagy pedig a megkezdett képet egyfolytában kell megfestenie. De az utóbbi eljárás nem nyújt bizotsítékot, kivált ha gyárilag készült és különféle olajjal higított, sokszor hamisított festéket használ. Az ilyen festékek nem egyformán száradnak és az egyhuzamban megfestett képnek is csak az a sorsa, hogy elhomályosul, megfeketedi, megrepedezik és utóbb lepattog. Az aszfaltfesték például, amellyel oly nagy hatást lehet elérni, tulajdonképen soha sem szárad meg telejesen, nyáron meglágyul, télen összezsugorodik, tehát a képet rövid idő alatt menthetetlenül elpusztítja. A régi mesterek a nyers anyagból saját maguk nagy óvatossággal készítették a festéket, tudták mivel festenek, s még igy is a legnagyobb gonddal dolgoztak. A mai festők gyári festékkel, melyet nem ismernek, könnyelmüen, fondtalanul festenek. Ebben rejlik az oka annak, hogy a XV.és XVI.sz.-beli festmények szinei ma is élénkek, jó állapotban vannak, a festék nem repedezett meg, ellenben a XVII., XVIII.sz.-beli képek elhomályosultak és megrepedeztek, az újabbkori festményeken pedig gyakran néhány év mulva mutatkoznak a pusztulás előjelei. Újabb időben megkisérlették a festékbe olyan anyagot (siccative) keverni, mely a száradást elősegíti, továbbá a vásznat bevonták krétával, mley a fölösleges olajat beszívja. Kérdés, vajjon ez által tartósabbakká válnak-e a gondtalanul készült olajfestmények. Néhány év előbb Münchenben megalakult az észszerü festési eljárást követő német művészek szövetkezete, mely célul tűzte ki a festékgyárak lelkiismeretlenségének gátat vetni. A szövetkezet tagjai kötelezték magukat, hogy csak olyan gyárban készült festéket használnak, amely gyár készítményeit a szövetkezet kisérleti műhelyének ellenőrzés végett bemutatja. A szövetkezet 1893.tartotta első kongresszusát.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is