Olasz vasutak

Első volt az 183 okt. 4. A közforgalomnak átadott 8 km. hosszu vasúti vonalrész, mely Nápoly és Portici között épült. További fejlődésük az egyes tarományokban különböző alapon indult. Az első vonalépítés után 20 évvel, 1859. az egész olasz földnek 1829 km. vasútja volt. Az egységes Olaszország számos törvényhozási intézkedéssel igyekezett a hiányokat, különösen az összekötő vonalakat pótolni és egységes irányba terelni a fejlesztést. 1870. már 6233 km., 1875-ben 7709 km. és 1879 végén 8340 km. volt a vonalak hossza. 1879 jul. 29-iki törvénycikkel a régi hálózat kiegészítésére 1260 millió lirának és új vasutak építésére 1210 millió lirának felhasnálását engedélyezték. Azonban a költségvetés csak részletes tervek alapján állíttatván egybe, már az építés második évében belátták, hogy a törvény határozatait végrehajtani nem lehet. Minthogy a szakértők és törvényhozókból álló bizottség kimondotta, hogy az állami kezelés célszerütlen, az 1885. Ápr. 27-iki törvénnyel a korábbi határozatokat teljesen megváltoztatták. A meglevő vonalakat az olasz félsziget hosszában keleti és nyugati részre osztották és üzletkezelésüket két magántársulatra bizták; a déli vonalak és a sziciliai vasutak kezelését pedig egy harmadik társulatnak adták át. Az e törvény alapján létrejött igen tanulságo sés nevezetes szerzőseésekeben egyúttal a vonalak továbbépítésének módozatait is megállapították, ekkénk biztosítván, a zállam kincstárának kimélése mellett, az O. fejlesztését. A vasutak hossza 1891-ig 13,300 km.-re emelkedett.Gyorsan fejlődtek az olasz közúti vasutak is, különösen Felső-Olaszorszá népes vidékein. 1891. volt 2600 km.. közúti vasútja.

Forrás: Pallas Nagylexikon