Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
olaszország... Italy

Magyar Magyar Német Német
Olaszország... Italien

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Olaszország

(Italia, azelőtt Saturnia, Oenotria, l. a mellékelt térképet), Európa D-i államainak egyike Svájc, az osztrák császárság, Adriai-tenger, Otrantói-szoros, Jóni-, Földközi-, Tirreni-tenger és Franciaország közt. Határai nagyobbára természetesek; a szárazföldiek hossza 1400, az oceanikusaké 3210 km. És a hozzá tartozó szigeteké 3128 km. (Szárdiniáé 1098, Sziciliáé 1017, Elbáé 118 és a többi 70 szigeté 895). Az É. Sz 46° 40" (Monte-Trugnone) és 37° 55" (Spartivento-fok) közt meg a K. h. 6° 34" (Monte-Tabor Bardonnéchenél) és 18° 26" (Otranto-fok) közt fekvő ország szélessége É-on több mint 500, de Gaeta és az Adriai-tenger közt csak 130 km., hossza pedig a sziciliai Passero-fokig 1020 km. Területe a hivatalos adatok szerint 288,540 km, amiből 2107 a tavakra esik.

[ÁBRA] Olaszország

Felülete.

O.-ot a természet 3 részre osztotta: 1. Kontinentális O.-ra, amely a Po völgyéből áll és Felső-O.-nak is hívják; 2. A tulajdonképeni O.-ra, vagyis a félszigetre és 3. A szigetekből álló O.-ra. Átlagos magassága a tenger szine fölött 517.17 m. Hegyei 2 nagy hegyrendszerhez tartoznak; ezek É-on az Alpok, középen és D-en az Apenninek. A kettő közt határul legtöbben a Tendai-, mások a Cadibonei és újabban az olasz katonai törzskar a San-Bernardo-hágót tekintik. Az Alpok O. É-i határán óriási félkört alkotnak, malyek a Po-lapályra meredeken ereszkednek le és legmagasabb csúcsaik csak részben tartoznak O.-hoz. Egészen olasz földön van a Monte Viso és a Grand Paradis (4178 m.), amely utóbbi az olasz hegyek közt a legmagasabb. Az Alpok kiágazásai O.-ban jóval alacsonyabbak, mint a határon emelkedő láncok; ilyenek a Motterone, a Lago Maggiore, a Monte Baldo (2198 m.) a Garda-tó mellett, az Orobia-lánc az Adda felső folyásánál, amelynek legmagasabb csúcsa a Brunone (3161 m.). Ezeken kívűl a Po-lapályon vannak egyes elszigetelt hegycsúcsok, aminők a Montferrati-hegyek (5-700 m.), a Piave és Paicenza közt a San Colombano, vicenza mellett a Berici és Padova közeléban az Euganei-hegyek. Változatossá teszik még a Po-lapályt azon hatalmas morenák, amelyeket az egykoron messze D-nek lenyuló glecserek hagytak hátra; köztük a leghosszabbak a Dora Ripuaria (130 km.) ésa az Adige-menti (280 km.). A hágók, amelyek az Alpokon átvezetnek: a Tendai (1873m.), a Mont-Cenisi (2091 m.), a Kis-Szt.-Bernát-hágó (2177 m.), a Nagy-Szt.-Bernát (2472 m.), a Simplon (2020 m.), a Szt.-Gotthard (2114 m.), a Lukmanier (1917 m.), a Maloja (1811 m.), a Bernina (2336 m.), a Stelvio (2797 m.), a Reschen (1445 m.), a Brenner (1331 m.), a Tonal (2002 m.), és a Tarvisi (814 m.). Az Apennin (l. o.) O. középső és D-i részeit ágazza be. A síkságok (a felület 38%-a) nagyobbára a qarter-korszak alkotásai; iszaplerakódások által keletkeztek és ma is terjeszkedővan vannak a tenger felé. Legnagyobb köztük a lombardiai vagyis Po-síkság: 500 km.-nyi hosszuságban és átlag 120 km. szélességben terjed el a Ny-i Alpoktól az Adriáig; Ny-ről K-nek és É-ról D-nek lejtősödik. É-i szegélyét jelölik a következő helységek: Biella (410 m.), Como (215 m.), brescia (151 m.), Bassano (120 m.), Cividale (139 m.), a D-i szegélyt Alessandria (95 m.), Parma (58 m.), Modena (35 m.), Bologna (50 m.), és Forli (31 m.). Jóval kisebb lapályok a Campagna di Roma (l. o.), a Campagna Felice, a Tavoliere de Puglia és az Arno torkolata. A legjellemzőbb geologiai képződmények a tercier-korszakból valók, csekélyebb mértékben a quarter-korszakból. A mezozói képződményekből egyedül a kréta foglal el nagyobb területeket. Archaikus kőzetek csak szigetszerüleg fordulnak elő a félsziget Ny-i részében; továbbá a toscanai szigetek, Szárdinia, Szicilia ÉK-i része, az Aspromonte és Sila áll belőlük. Az olasz félsziget jelen alkjának kifejlődése csak a másodkorszak végével kezdődik és a quarter-korszakig terjed, sőt még jelenleg sem szünt meg. A Gargano és Apulia csak a pliocen-korszak végével csatlakozott az Apenninhez; a jégkorszakban az Alpok glecserei óriási mennyiségü törmeléket hordtak a Po-lapályra; magát az Apennint is D-nek egészen a Gran Sassóig nagy glecserek fedték. A jelen időkban a hegyek lehordása és a folyók deltájának kibővülése még mindig O. felületének lassu átalakulására mutat. Fontos tényező O. felületének átalkításában még a vulkáni tevékenység, amley kétségkivül már a tercier-koszakban nis éreztette hatását, még pedig legnagyobb mértékben a tirreni parokon és az Alpok D-i lábánál; itt mutatják ezt a Berici- és az Euganei-hegyek. Nagyobb terjedelmet vett az Apenninek Dny-i oldalán; itt vannak a közép-O.-i és campaniai csoportok. Az előbbinek területe mintegy 6000 km és az Albaniai-hegyekben végződik; megkülönböztetik benne a Bolsenai-tó körül a ciminai csoportot, a Braccianói-tó és Tolfa körül a sabatinit és a Tiberistől D-re a latint, amelyhez az Albaniai-hegyek is tartoznak, ahol még a történelmi időkban is voltak kitörések. A Ferentino és Frosinone közt elterülő kis herniki csoport meg a Rocca Monfina (1005 m.) csatolja a közép-O.-i vulkni csoportot a campaniaihoz; ehhez tartozik a félszigeten még máig is működő vulkán, a Vezuv. Ennek közelében vannak a Flegrei-mezők (l. o.). Procida, Ischia és a Ponza-szigetek e vulkáni területnek folytatása a tengerben; számos zátony és lapos sziklasziget a Nápolyi-öbölben valószínűleg szintén tenger alatti vagy összedült vulkánok maradványai. A Lipari-szigetek (l. o.) és a rég kialudt Monte-Lauro csoportra osztható. O. és különösen Szicilia még klasszikus hazája ezenkivül az iszapvulkánoknak is; Sziciliában Girgenti közelében, továbbá Caltanissetta mellett (a Terra pilata) és Cianciana körül vannak, a szárazföldön pedg az É-i Aoenninben Panaro és Enza közt. Míg a tulajdonképeni vulkáni tevékenység a Vezuvra és Etnára szorítkozik, a göldrengés Calabriában és Szicilia ÉK-i részében, ahol az utóbbi 1500 év alatt minden századra átlag 10 nagyobb földrengés esik, továbbá Basilicata, Campania, a Fucino-tó medencéje és a Monte Sibillini környéke. Még az aránylag legnagyobb biztonságot élvező Ny-i Po-síkságon, Torino környékén is egy-egy századra egy errősebb földrengés esik.

A partok, szigetek és vizek. A francia határtól a Speziai-fokig a Riviera di Ponente és di Levante ugyanazon alakulatokat mutatják mint a Provence; meredek hegyfokok, szelid parthalások egymást követik és mindenütt buja déli növényzet közt nyaralók és festői kis helységek láthatók. A Riviera de Levantéből nyulik ki a két legfontosabb hegyfok a Portofno és a Porto Venere és itt emelkedik ki a tengerből Palmaria sziget. A toscanai partok nagyobbára üledékekből állnak, amleyek a közeli kis szigeteket is a szárazföldhöz csatolták; a piombino és Argentaro nevü hegyfokok egykoron különálló szigetek voltak, ameylek közül különösen az utóbbit alacsony és keskeny földnyelv csatolja a kontinenshez. Ezen partok előtt emelkedik ki a tengerből Elba szigete; az e szigetet a száraztől elválasztó tengercsatornában vannak Cerrboli és Palmajola kis szigetek; É-on tőle Capraja és Gorgona, D-re Pianosa, Formica, Monte Cristo, Giglio és Giannutri. Az Argentarótól Circellő-fokig nyuló római part nagy szabályosságot mutat, szelid hajlásokat tesz a nem messze kinyuló Linaro, Porto d"Anziói és Asturai hegyfokok közt. Ez a part is üledékekből áll; porto d"Anzio és Terracina közt nyulnak el a Pontini-mocsarak. A nápolyi partvidéken ismét nagy változatosság uralkodik; a Circello és Miseno-fok közt van a Gaetai-öböl, a Miseno- és Campanella-fok közt a Nápolyi-. A Campanella és Licasa közt végül a Salernói-öböl. Ezen öblök előtt emelkednek ki a tengerből Capri, Ischia és Procide, tovább É-ra pedig Ventotene, a régi Panditaria és San stefano, továbbá Ponza, Palmarole és Zannone. A Calabriai-félsziget tövében nyilik a Palicastrói-öböl; közepén a félszigetet a Santa Eufemiai és Squillacei-öböl szorítják össze, D-i végében a dell"Armi és Spartivento-fokok közt pedig a Messinai-szoros nyulik el. A Kalabriai-félszigetet K-en a Tarentói-öböl vize mossa, amelyet K-en a Terra d"Otranto határol. A Terra d"Otranto partjainak, amelyek a Santa Maria di Leuca nevü fokban végződnek, némi változatosságot a Tarentói-öböl kölcsönöz. O. keleti partjait az egyhanguság jellemzi; D-en van a Manfredoniai-öböl, a kitünő, Brindisiről elnevezett kikötő; az Ofanto torkolatától Mandredoináig számos a laguna, a többi közt a Salpii; a Gargano-félsziget É-i részén van a Varanói és Lesinai laguna. Garganótól Anconáig a partok csaknem egészen egyenes vonalat irnak le; csakis a della Penna-fok nyulik ki belőlük. A velencei, üledékből álló partokat, amelyekből a Po deltája mindig tovább és tovább terjed K-felé, a lagunák jellemzik, amelyek közt a Comacchio a legnagyobb, a Malamocco és Lido Velencénél a legismertebb, de amelyeket a folyók iszapja mindig kisebb és kisebb területre szorít. Szicilia és Szárdiniát l. e cimek alatt. O. legnagyobb folyamrendszee a Po (l. o.). Rajta kívül az Adriai-tengerbe torkollnak az Adige (l. o.), a medröket folyton változtató Isonzo, Tagliamento, Livenza, Piave, a Brenta, Bacchiglione, a Montone és Ronco, Savio és Fiumicino, amely utóbbi alkalmasint a hires Rubicon lehetett. Az Apenninek keleti lejtőjéről az Adriai-tengerbe csak apróbb folyók jutnak el; ilyenek a Metauro, Sangro, Trigno, Biferno, a Candelaro a leghosszabb, a Cevajo és Ofanto. A Calabriai-félszigetről jönnek a neto és Crati; ezek, valmint a Sinni, Basente és Bradano a Joni-tengerbe, illetőleg Tarentói-öbölbe szakadnak. Az Apenninek Dny-i lejtőjén ismét hosszabb folyók fakadnak. Toscanát öntözi a Serchio, az Arno (l. o.), a Cecina, a jóval hosszabb Ombrone, amlynek alsó része körül vannak a toscanai Maremmák. Latium legfontosabb folyója a Tiber (l. o.), amelytől D-re van még a Garigliano (l. o.) és a Volturno. Tavakban is igen gazdag O. Strelbitsky számítása szerint összes területük 2107 km. A legnagyobbak az Alpok tövében vannak: a Verbano, vagyis Lago Maggiore, amely a melletee levő kisebb tavakkal (Orta 14 km), Varese 16, Comabbio, Monate, Lugano vagyis Ceresio) egykoron összefüggött; a Lario vagyis Comói- és a Garda-tó. A Po-síkság apró tavai mind eltüntek, kivéve a két mantovait. Toscanában a kisebbek a Bientinai vagyis Sestói s a massaciuccoli. Umbria. Latium és az Abruzzok tavai közül a Fucinót kiszárították; ellenben a Perugiai vagyis Trasimenói (120 km) a kis Chiusi és Montepulciano, a mély Bolsenai (108 km), a bracciano, a vulkáni krátert kitöltő Vico, a szép környékü Albanói és Nemi, valamint a kis Matese máig is megvannak.

Éghajlat és mezőgazdasági termékek.

Klimatikus szempontból O.-ban négy vidéket különböztetnek meg; ezek: 1. A felső-olaszországi 13° évi középhőmérséklettel. Jelentékeny hőmérsékleti különbözetek vannak a tél (2.6°) és a nyár (23°) közt; télen sokszor a hőmérő -15°-ig száll alá és az Adria lagunáit néha vékony jégréteg borítja és néha több napig hó fedi a vidéket; déli gyümölcsök csak a védettebb vidéken teremnek meg. E zónában, amely az Apenninektől É-ra fekszik, kiválik a felső-olaszországi tavak vidéke, ahol a tél melegebb és a nyár valamivel hűvösebb. Az évi csapadékmennyiség 967 mm.; legkevesebb az Apenninek lábánál (Bolognában 2437 mm.); az őszi esőzések ugyan tulnyomjóak, de a nyáriak sem hiányzanak. 2. A közép.olaszországi zóna, amely É-on a 41°30" szélességi körig terjed és a Rivierát is magában foglalja; itt tulajdonképeni tél csak a hegyekben van; az olaj- s narancsfa a völgyekben mindenütt diszlik; az évi középhőmérséklet 14-15°; a tél (7°) és nyár (25°) között még mindig nagya akülönbség. A Tirreni-tenger melléke azonban valamivel kedvezőbb fekvésü, mint az Adriai-tengeré. Ez a zóna már beleesik az equinokciális esők övébe. Az esőzés mindenütt elég jelentékeny (San Remóban 700, Rómában 1300 mm.). 3. Az alsó-olaszországi öv, amely O.-nak még hátralevő részét foglalja magában a legdélibb csúcs kivételével; itt a hőmérő még télen is ritkán mutat kevesebbet 3°-nál és az alacsonyabb helyeken sok télen át havat nem látni; az alsoe és minden déli gyümölcs a szabadban telel ki; az évi középhőmérséklet 16-18°. Ez már a téli esőzések öve, ahol nyáron 4-5 hónapon át az esők elmaradnak. Az esőzés Ny-on (Nápolyban 826 mm.) több mint K-en (Molfettában 545). 4. A félsziget legdélibb végét és Sziciliát magában foglaló öv; ebben a hőmérő legritkábban esik a 0 alá; a datolya és cukornád is tenyészik; az évi középhőmérséklet (18-20°) nagyobb, mint az előbbieké, de a szárazság is hosszabb tartamu (5-6 hónap). Az évi átlagos esőmennyiség 653 mm.; a zivatarok télen a leggyakoriabbak.... O.-ban nyáron az ég rendesen derült és a forróságot a tenger felől jövő szelek enyhítik, de nem ritka a szárazság és nyáron át a tikkasztó scirocco. Az ember egészségére különösen károsan hatnak a földből sok helyen kiemelkedő ártalmas gőzök, amelyek maláriát okoznak. Maláriától mentes csak 6 tartomány van: a három liguriai, továbbá Firenze, Pesaro e Urbino és Piacenza. Az alábbi kis táblázat mutatja az évi, a jan. és jul. Középhőmérsékletét a legfontosabb meteorologiai állomásoknak:

[ÁBRA]

O. talaja nagyobbára termékeny;a lombardiai sikságon nehéy és fekete; a nagyobbára kopár hegyeken sovány, de a völgyekben termékeny; a maremmákban és a római Campagnában steppei természetü, D-i O.-ban végül könnyű és kevésbé jól termő. A növényzet a középső és D-i részen mediterrán jellegü, éppen ugy a fauna is. Az egész területnek 86.9%-a termékeny és 13.1%-a terméketlen; továbbá 12%-a erdő és 36%-a megmivelt. A földmívelésnek 3 módja van: 1. A coltivazione per econmia v. a mano propria azaz a tulajdonos maga míveli a földet; ez van leginkább elterjedve Piemontban és Liguriában, de megvan O. egyéb részeiben is: Rómában, Abruzzi e Molisében, Campaniában, Apuliában, Basilicatában, Calabriában, Sziciliában és Szárdiniában is. Ez terjed leginkább. 2. A colonia parziaria azaz a felében való megmivelés, a tulajdonos és bérlő a nyereségben, valamint veszteségben egyenlő mértékben osztozkodnak; ez leginkább Toscanában, a Markákban és Umbriában szokásos, tulnyomó még Emiliában és gyakori Lombardia és velence bizonyos részeiben, továbbá Abruzzi e Molisében, Campaniában és Sziciliában, végül igen csekély mértékben Apuliában, Calabriában és Szárdiniában. 3. A rente fejében való mivelés (affitto) dívik Lombardiában és Velencében, Emiliában, Campaniában, Abruzzi e Molisében, Piemontban és Sziciliában, kevésbé Umbriában, a Markákban, Toscanában. Felső-O.-ban a bérletet 3, 6 v. 9, Alsó-O.-ban 2, 4 v. 6 évre szokták megkötni. Latifundiumokat mívelnek Vercelli, Pavia, Milano, Cremona, Chioggia, Ferrara, Grosseto, Róma, Caserta közelében, Apuliában, Basilicatában, Calabriában, Sziciliában pedig Girgenti és Trappani környékén. Nagyobbrészt azonban a föld O.-ban kis részekre van darabolva. Egykoron O. táplálta a maga lakóit; most azonban gabonanemüekre nézve behozzzatalra szorul. A földmiveléssel foglalkozók, akik 15 évesek v. idősebbek, az 1881-iki népszámlálás szerint az összes lakosságnak 67%-át tették. Az egyes fontosabb mezőgazdasági termékekre nézve a következő kis tábla nyújt felvilágosítást:

[ÁBRA]

E táblázatból kitünik. Hogy a búza és rizs termelésére újabb időben kevesebb, de a szőllő és burgonya termelésére több, illetőleg nagyobb területeket fordítanak. Búzát főképen Felső-O.-ban, Toscanában és az egykori népolyi tartományokban, rizst, amiből még mindig jut kivitelre is, leginkább Novara, Pavia, Milano, Mantova és Ferrara tartományokban, kenddert és lent a Markákban, Umbriába, Emiliában és a D-i tartományokban termesztenek. Fontos termék még a déli gyümölcs, különösen Nápolyban és Sziciliában; a citrom- és narancsfák számát 1892-ben 16millióra s egyéb gyümölcsfák számát 1893-ban 3.145,500-ra becsülték. Egyéb növényországi termékek még édes gyökér, sáfrán a szigeteken, eukornád és pamutfa a D-i vidékeken, különösen Salernóban, Calabriában, Sziciliában és Szárdinia szigetén. Az állattenyésztés állapotát a következő számok mutatják: 1890. volt 5 millió szarvasmarha, 6.900,000juh, 720,000 db. Ló, 1.800,000 kecske és ugyanannyi szertés. 1892. exportáltak 18,358 db. szarvasmarhát és importáltak 29,796 db.-ot, exportáltak 22,766 juhot és importáltak 12,268-at, exportáltak 48,462 db. sertést és importáltak 3971-et. 1892-ben a nyert gyapju volt 9.958,000 kg. 17.974,166 lira értékben. Az állattenyésztéssel áll kapcsolatban a sajt-, különösen parmeyán- és strachinosajt- meg a szalámikészítés, amiből sokat adnak el a külföldnek. Újabb időben házi szárnyasok tenyésztése is jelentékeny gazdasági ággá lett. Ennél is fontosabb azonban a selyemhernyótenyésztés, ami különösen Lombardiában és Piemontban virágzik, de egész O.-ban el van terjedve; 1892-ben 531,869 személy foglalkozott vele, azonkívül 175,000 munkás dolgozott a nyers selyem készítésséneél. 1893. A nyert gubók súlya 104.991,900, 1894. Pedig 88.184,000 font volt. Az erdészet a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak van alárendlve, malynek kebelében egy külön erdészeti tanács (consiglio forestale) van fölállítva. Az erdők területe körülbelül 4.175,000 ha. Az összes erdészeti termékek értékét közel 90 millió lirára becsülik és pedig az épüoletfát 1.374,547 m-re és 17.062,006 lirára, tüzelő fát 6.289,341 m-re és 20.6322,380 lirára, a faszenet 3.019,148 m-re és 18.133,294 lirára, a másodrendü erdészeti termékek értékét 32.174,111 lirára. A mezőgazdasági, állattenyésztési és erdészeti termékek értéke kerek számban: gabona, bor gyümölcsök stb.-é 3230 millió lira, állatok és állati termékeké 1424 millió, erdészeti termékeké 88, összesen 4742 millió lira. A gazdasági melléktermékeknek, minő a zöldség, tyúk, tojás stb., értéke ismeretlen, de egyedül ezen tárgyakból az évi kivitel mintegy 80 millió lira. A tengeri halászat olyan országban, ahmeylnek oly kiterjedt partvidéke van, sok embert foglalkoztat. 1893 dec. 31. A halászatnál alkalmazott hajók és bárkák száma 21,423,59,536 t. tartalommal, a halászoké pedig 67,559. A legtöbb halat szolgáltatja a Velence körüli laguna-vidék, különösen a Comacchio, a Messinai-szoros és a liguriai partok környéke. A halászat fő termékei a tonhal (1892-ban 1.580,755 lira értékben), korallok (2391 kg.), szardella, szárdinia, spongya stb. Az 1892- fogott halak értékét 16.346,400 lirára becsülték. Ennek dacára a ngay halfogyasztás az oka, hogy halakban az import a kivitelt 26 millió lirával mulja felül.

Bányászat és ásványvizforrások.

A bányászat különböző érceken kívűl márványt, sót, ként és barnasenet szolgáltat. Gazdag vasérctelepek vannak Elba és Szárdinina szigetén, továbbá piemontban, Bergamo és Brescia tartományokban; rézércek Aostánál és Toscanában; ólomércek Genovában. Lucában és Szárdinia szigetén; cinkércek Szárdiniában és Lombardiában (Seriana völgyben); ezüstércek Szárdiniában; kéneső Castell" Azzara, Santa Fiora környékén és Gosaldóban; mangán az aostai völgyben, Liguriában és Szárdiniában; antimon Toscanában és Sziciliában; antracit az aostai völgyben; barnaszén főképen Toscanában, Szárdinia szigetén és Vicenza tartományban. Legjelentősebb bányatermék azonban a kén, melyet leginkább Sziciliában, még pedig 604 bányában bányásznak; az évi termelés értéke 196 millió lira; a bányászat középpontja Caltanissetta, továbbá Girgenti és Catania; a kéntermelés összesen 34,466 munkást foglalkoztat, akiknek szomoru sorsa az O.-i közvéleményt már több ízben foglalkoztatta. Tengeri sót legtöbbet főznek Cagliarinál. Trapaninál, továbbá Elbán, az Emiliákban, Bari és Rüma tartományokban; egyéb sót főznek Volterrában és Salsomaggioréban; kősót nyernek Calabriában és Sziciliában, timsót Montioniban és Civitavecchia mellett Tolfában. A márványbányászat központjai Carrara, Massa és Serravezza, az alabastromé Volterra. Az 1893-iki bányászat eredményeit a következő táblázat mutatja:

Az ásvány neve

Bányák száma

Tonna

Lira

Munkások száma

Vasérc

43

191,305

1.782,667

2,042

Réz- és mangánérc

21

105,914

2.655,134

2,316

Cinkérc

104

132,767

10.467,074

10,922

Ólomérc

 

29,004

4.065,074

 

Ezüstérc

8

1,236

1.177,973

926

Aranyérc

22

7,393

663,733

515

Antimon

6

1,193

202,010

294

Kéneső

17

48,910

1.466,482

1,008

Szén

32

317,249

2.173,506

2,105

Kén

604

417,671

29.616,675

34,466

Só, grafit és egyéb

56

76,432

3.635,389

1,720

Összesen

913

1.329,074

57.906,180

56,314

Ezekhez járulnak még a különböző kő- és márványbányák, amelyek körülbelül 20,000 embert foglalkoztatnak és évi termelésüket 20 millió arany lirára becsülik. A meleg, különösen kéntartalmu források száma igen nagy; legtöbb van az Apenninekben és a vulkáni területeken. Egyedül pesaro, Ancona, Macerata és Ascoli tartományokban van 54 kénes, 45 sótartalmu, 11 vasas ásványvizforrás, Teramóban 54, Basilicatában 50 stb. Ischia szigetén 30 meleg alkalikus forrás van, amelyek közül néhány 80° C. meleg. Igen fontosak a bórsavtartalmu gőzforrások a toscanai érchegységben, amelyek kis vizzel telt medencékből (Langoni) szállanak föl; ezek közt a legnagyobb a Lago-Sulfureo Monte-Rotondo mellett; ennek gőzei néha 127°C. melegek. A meleg forrásokhoz mérten a fürdők is számosak. Meleg sótartalmu fürdők Abano, Battaglia, Montecatini és Poretta; kénes fürdő: Abano és Acqui; Alkalikus: Bagni di Lucca, Bormio, San Giuliano (Pisánál) és Ischia; jódfürdő: San pellegrino. Számosak a tengeri fürdők, különösen a liguriai parton (San Remo, Alassio, Savona, Pegli, Genova, Nervi, Spezia stb.), továbbá van Livornóban, Civitavecchiában, ischián, Nápolyban, Castellamareban, Palermóban, Velencében stb. E fürdők nagyobbára klimatikus gyógyhelyek is; hozzájuk járulnak még a felső-olaszországi tavak mellett levő helyek (Bellagio, Pallanza stb.) is.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

O. mai egész területére kiterjedő első népszámlálás 1871-ben és a második és utolsó 1881-ben volt. Az első szerint a lakosság volt 26.801,154, a második szerint 28.459,628. Az 1893-iki adatok csupán becslésen alapulnak; e szerint a lakosok száma 30.724,897, akik az egyes tartomnyok, illetőleg a most már érvényen kívűl helyezett compartimentó közt a következőképen oszlottak meg:

A tartomány ill. compartimento

A lakosok száma

 

az 1881-iki összeírás szerint

az 1893-iki becslés szerrint

Alessandria

729,710

784,835

Cuneo

635,400

657,278

Novara

675,926

743,340

Torino

1.029,214

1.103,684

Piemont

3.070,250

3.289,237

Genova

760,122

821,511

Porto Maurizio

132,251

143,104

Liguria

892,373

964,615

Bergano

390,,775

419,599

Brescia

471,568

491,062

Como

515,050

563,808

Cremona

302,138

306,241

Mantova

295,728

310,179

Milano

1.114,991

1.259,181

Pavia

469,831

499,730

Sondrio

120,534

132,612

Lombardia

3.680,615

3.982,412

Belluno

174,140

176,275

Padova

397,762

441,635

Rovigo

217,700

240,146

Treviso

375,704

406,049

Udine

501,745

527,985

Velence

356,708

381,300

Verona

394,065

428,574

Vicenza

396,349

440,191

Velence

2.814,173

3.042,155

Bologna

457,474

487,985

Ferrara

280,807

251,186

Forli

251,110

273,026

Modena

279,254

288,208

Parma

267,306

272,470

Piacenza

226,717

229,250

Ravenna

225,764

223,943

Reggio Emilia

244,959

250,257

Emilia

2.183,391

2.276,325

Arezzo

238,744

243,758

Firenze

790,776

820,454

Grosseto

114,295

123,018

Livorno

121,612

125,202

Lucca

284,484

289,468

Massa e Carrara

169,469

180,479

Pisa

283,563

306,151

Siena

205,926

207,481

Toscana

2.208,869

2.296,011

Ancona

267,338

273,433

Ascoli Piceno

209,185

216,839

Macerata

239,713

243,032

Pesaro e Urbino

223,043

235,570

Markák

939,279

968,874

Perugia

572,060

600,282

Roma

903,472

1.002,667

Aquila degli Abrussi

353,027

379,253

Compobasso

365,434

379,789

Chieti

343,948

349,777

Terano

254,706

265,945

Abruzzi e Molise

1.317,215

1.374,764

Avellino

392,619

414,026

Benevento

238,425

246,508

Caserta

714,131

739,036

Nápoly

1.001,245

1.125,350

Salerno

550,157

570,212

Campagna

2.896,577

3.095,132

Bari delle Puglie

679,499

781,589

Foggia

356,267

400,927

Lecce

553,298

633,656

Apulia

1.589,064

1.816,172

Potenza (Basilicata)

524,504

544,443

Catanzaro

433,975

462,398

Cosenza

451,185

467,175

Reggio di Calabria

372,733

397,208

Calabria

1.257,883

1.326,781

Caltnaisetta

266,379

317,133

Catania

563,457

656,515

Girgenti

312,487

343,082

Messina

460,924

514,006

Palermo

699,151

810,483

Siracusa

341,526

406,652

Trapani

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is