Olaszország borászata

Olaszország Franciaország mellett a legtöbb bort termeszti nem csak Európában, de az egész földön. Az 1888-1892-ik évi átlagtermést 30?8 millió hl.-re számítják. Az éghajlati viszonyok a szőllőtermelésre majdnem az egész orszában nagyon kedvezők, a borkészítés és borkezelés ugyan évszázadokon keresztül el volt hanyagolva, mióta azonban Franciaország a filloxera pusztításai miatt megapadt bortermését olasz borral pótolta, az állam borászati iskolák, gazdagon javadalmazott kisérleti állomások létesítése által a közelmultban felette sokat tett a borászat fejlesztésére, s teljes sikerel mert ha a Franciaország felé irányult kivitel jó részt meg is szünt, az ország borkivitele 1872-76-iki 362 ezer hl.-ről 1888-92-ik öt év alatt 1.600,000hl.-re emelkedett. A filloxera Olaszországot sem kimélte meg. 1879. kezdődőleg, 1893. több mint 200,000 ha. volt 462 község határában általa megtámadva, s magában Sziciliában 96,000 ha. szőllő teljesen kipusztult. A legtöbb bort termik a déli tartományok, azután következnek Szicilia, Toscana, Piemont, Umbria vidéke és Emilia. A borkezelés azonban a legtöbb helyt igen kezdetleges s igy a borok egy része éppen nem tartós. Olaszországban nagy hiány van jó pincék tekintetében, kivételt tesznek a Róma-vidéki barlang-pincék, különösen a régi római amfora-cserepeket óriási mennyiségben tartalmazó Monte Testaccio, melyben az összes római borkereskedők pincéi elhelyezvék. A hordók többnyire geszteneyfából készülnek, s tisztaság tekintetében gyakran kifogásolhatók; ez s a nyári meleg az oka, hogy az olasz borok a megbetegedére, különösen az ecetesedésre hajlandók, s hogy nagy részük már az első nyár folyamában megromlik. A kormány és egyesületek azonban legújabban nagy áldozatokat hoznak az okszerü szőllőmívelés és borászat elveinek minél szélesebb körben való terjesztésére.

Forrás: Pallas Nagylexikon