Oldenbarnevelt

János (Jan van O.), németalföldi államférfiu, szül. Amersfoortban 1547., lefejeztetett 1619 máj. 13. A politikai pályára lépett és mindvégig a köztársasági pártot szolgálta. Előbb Rotterdam város, majd Holland tatomány élén állott. Midőn az Erzsébet angol királynétól a hollandoknak segélyül küldött Leicester gróf magához igyekezett rántani a hatalmat: O. ezt ellenezte és kieszközölte, hogy Holland és Zeeland tartományok az ifju Oraniai Móric herceget válasszák meg helytartónak, akit idővel a többi tartomny is elismert. O. maga a Raadspensionaris hivatalt viselte és ebben az állásban 1586-1609-ig mondhatni korlátlan befolyást gyakorolta az államtanácsra és különösen külügyi krédesekben. Eleintén jó lábon állott Móric herceggel, idővel a zonban ez irigy szemmel kezdé takinteni O.-et és szabadulni kívánt hatalmas tanácsosától O. viszont nem tűrte, hogy Móric hercg a maga hatalmát tágítsa és Móric ellenzése dacára 1609. a spanyolokkal 12 évre fegyverszünetet kötöttl. E hatalmi versengésből élethalálharc fejlődött ki, melyneka z agg O. áldozatul esett. Akkoriban a szigrou ortodox gomaristák és a türelmes arminiánusok között kitört vallásos viszály két táborra osztotta Hollandiát. Móric herceg a gomaristák, O. az armininuokhoz szított. Midőn Móric a randelkezésére álló katonasággal készült az arminiánusok ennel, Holland taromány O. indítványára zsoldoshadat toborzott a maga védelmére. Ebben Móric kiváltságainak megsértését látta, O.-t elzáratta és egy rendkivüli törvényszék itélete alapján lefejeztette. A 72 éves férfiu bátran halt meg. Két fia, Vilmos és René hivatalától megfosztatott, amiért azután a herceg ellen összeesküdtek. De a dolog nyomára akadtak, mire Renét szintén lefejezték; Vilmos még jókor antwerpenbe menekült. V. ö. Motley, The life and death of John of Barneveldt (London, 2. köt. 1874); Groen van Prinsteren, Maurice et Barnevelt (Utrecht 1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon