Olevianus

Gáspár, reformátor, szül. Trierben 1536 aug. 10., megh. Heidelbergában 1587. A gondosan nevelt, kora érett ifju már 14 éves korában Párisba ment a jog tanulmányozására; Orleansban és Bourgesben, hol tanulmányait folytatta, összeköttetésbe lépett az ott titkon tartózkodó reformátusokka. 1557. Trierbe visszatérvén, felhivatott az evangélikus érzületü hivektől, hogy lépjen fel köztük hitszónok gyanánt s ezért 1558. Genfbe ment teologiát tanulni. Itt csakhamar összeköttetésbe lépett Kálvinnal, majd Bullinger Henrikkel, Martyr Péterrel, Beza Tivadarral, Farel Vilmossal. 1559. visszatérvén Trierbe, a tanács általa felsőbb iskolában tanítóul alkalmaztatott s a hit által való megigazulásról nyilvános prédikációt tartván, ezzel határozottan szakított a kat. egyházzal, ami miatt Trierben üldözték. 1560. Heidelbergában a Collegium sapeintiaeben lett tanító; ugyanekkor megnősült s 1561. hotdoktori címet nyert s teologiai tanárrá s a Péter-templom prédikátorává, és későbben udvari prédikátorrá s egyháztanácsossá választották. A pfalzi választófejedelem III. Frigyes és népe a lutheri reformációt a kálvinival cserélvén fel 1560., ezen ügyben, valamint általában a reformáció terjesztésében, főként pedig a heidelbergai káté kidolgozásásban való részvételével szerzett érdemet.

Forrás: Pallas Nagylexikon