Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Olimpia... ----

Magyar Magyar Német Német
olimpiai olympisch
olimpiai ba... Olympiasieg...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Olimpia

régi város az ókori Görögországban, amely kirázólag az istentisztelet céljaira szolgálván, legfeljebb Pergamonnal hasonlítható össze, mint a görögség nemzeti játékainak szintere pedig éppenséggel páratlanul áll az antik világban. O. területe a nyugatpeloponnezusi partvidékhez tartozott és Elisznek nagyságra nézve második folyama, az Alpheios (most Rufla) volt O.-nak szent folyama. Az Alpheios nagy számu mellékfolyói közül a Kladeos (most Lalaiko) volt az, mely a fő folyóval találkozván, a maga nemében páratlanul alkalmas területet alkotott. Amint ugyanis 500 m. széles folyamvölgyéből az Alpheios völgyébe ér, az utóbbiból elkülönít ez darabot, melynek határait délen a folyó, északon az amfiteatrum módjára egymásra könyöklő hegyek, keleten mindkettő, nyugaton a Kladeos, és a rajta tul emelkedő magaslat (most 168?4 m. druvai domb) alkották. A völgynek ez elkülönített részében feküdt O., 300 stádiumra Elisztől, 1485 stádiumnyira Athéntől; visszavonultan a tengerparttól és mégis közel hozzája. Az egész környék termékeny volt és máig is az. Szőllő- és aprószőllő-ültetvények, búzatáblák és legelők fedik az Alpheios-völgyet, melynek lapálya tágas és kényelmes, hegyoldalai szinte rátermettek, hogy nézők helyei legyenek.

Az első, aki figyelmét O.-nak csak a hagyományokban élő területére fordította, az angol Chandler volt (1776). Utána Winceklmann izgatott az ásatás mellett, de igazi eredményekkel csak Blouet Ábel (1829-30) dicsekedhetett, majd Curtius fáradozásai folytán 1875-87-ig folytak az ásatások, melyek a német birodalom és a görög kormány közötti megegyezés alapján történtek és jóformán az egész város feltárására vezette. Az ásatás vezetői a következők voltak: Curtius, Adler, Hirschfeld, Treu, Weil, Furtwängler, Purgold, Boetticher, Strichert,Steinbrecht, Bohn, Dörpfeld, Borrmann, Gräber, Gräf. Az ásatásokról szóló jelentések a Reichsanzeiger és az Archaeologische Zeitung megfelelő évfolyamaiban látak napvilágot. O. két szigoruan elkülönített részből állott, az Altison (berken) belül és rajta kívűl. Az Altison belül minden kizárólag az istenek tulajdona volt, az ő tiszteletükre vonatkozott. A körfal, melyet állítólag még Herakles épített, délen az Alpheioshoz, északon a Stadion falához támaszkodott. Több kijárata volt, de bejönni csakis a főkapun volt szabad. Belül, nem messze a bejárattól volt a szent vad-olajfa (elaia kallisztefanosz), melyről egy fiugyermek, kinek szülei még mindketen életben voltak, arany késsel levágta a pályadíjul szolgáló koszorut (l. alább). Ezen a fán tul emelkedett hatalmas talpazaton az O.-i Zeus temploma, melyet még az eleai Libon kezdett, de melyet csak Phidias idjén fejeztek be; hatalmas méretekben épült (22m. magas, 27 m. széles és 64 m. hosszu) hipertál-templom, melynek alapanyaga sajátszerü kagylómárvány (porosz) volt. A templomban állott az ókori hellén plasztika legremekebb műve, Phidias olimpiai Zeusa. A templom keleti oldalán volt a nagy oltár, mely azonban megkülönböztetendő Zeus oltárától nyugatra a Hippodameion, északra a Pelops-szentély, odább pedig a Hera-templom, melyet 1877. tártak fel, telve a legérdekesebb régiségekkel és legértékesebb leletekkel. Ettől körülbelül 15 m.-nyire állott a Philippeion, amakedon győzelem emlékére emelt körtemplom; még tovább nyugatnak és északnak a Prytaneion, a Hestia-templom és különösen díszebédlő. Keletre a Zeus-templomtól volt a nagy Zeus-oltár, toporágiai és istentiszteleti szempontból egyaránt az Altis központja; 125 körzetű alsó építménye állítólag az áldozati állatok hamvának és csontjainak felhasználásával készült. Az Altis déli részében volt az elisziek tanácskozó terme (Buleuterion), melynek négyszögű középületéhez két szárny csatlakozik; északon, a Kronion-domb aljában egy terraszon 14 kincses ház (thesaurarinok), melyek közt keskeny út vezet Ilithia és Aphrodite Urania templomaihoz. A kincses házakkal szemben állottak Zeus ércszobrai (Zanesz), melyek birságok pénzeiből készültek; nyugatra tőlük a metroon (dór peripterosz), az utóbbi és a Heraion (Hera temploma) közt Herodes Atticus pompás exedrája. A Zaneszektől keletre feküdt egymással párhuzamosan a Stadion és a még egyszer oly hosszu Hippodromosz, a kettő közelében Demeter temploma, melynek papnője volt az egyetlen asszony, akinek megengedték, hogy a versenybirákkal szemben ülve az O.-i versenyeknek szemtanuja legyen. Odább a Kronosz hegy aljában ott volt a theatron. A hegy magaslatáról letekintve egyik épület szebbnek tünt föl a másiknál, közbe fogadalmi ajándékok és győzelmi szobrok voltak; a görög nemzeti szellemnek márványba vésett és ércből öntött krónikája.Utoljára már annyira megtelt minden emléktárgyakkal, hogy egyes dolgokat a falnak szélére kellett állítani. Az Altison kívűl fekvő (profán) terület szintén nem egy jelentős és pompás épületet rejtett magában, ilyen volt keleten a már római korbeli Leonidaion, a közel 100 m. hosszu Echo-csarnok, a alaestra, Phidias műterme, ettől délre a nagyszerü Gymnasion, mely nagy szabásu négyszöget alkotott; olyant, melynek minden oldala 80 m., belül dór oszlopsorral, kívűl pompás jón oszlopcsarnokkal. Mely kifelé nyilt volt, Mindezen emlékeknek java része vagy lábán áll, vagy (ha kisebb emlék) az O.-i helyi muzeumban őrzik, melynek két gyöngye egyebek mellett Praxiteles Hermes-szobra (találták a Heraionban 1877 máj. 8.) és Paionois Nike-szobra (az ásatások első jelentékenyebb eredménye). A muzeum Vasiliadis Leonardos felügyelete alatt áll, az ásatások területét látogató idegenek részére Pyrgosból külön kis szárnyvasút vezet O.-ban. A bronz- és kő-feliratok java Athénbe került.

O. nemzeti jelentősége, az O.-i játékok. O.-t a monda azokkal a peazg őslakókkal hozza kapcsolatba, akik akár valóban autochtonok voltak, akár nem, de a görög nép köztudatában a nemzeti elemet képviselik. E hagyomány oszlopos alakja Oenomaos király, kit a monda Pisa uralkodójának nevez; hozzája csatlakoznak a monda szövedékében azok az achájai nemzetségek, akik családfájokat pelopsra vezetik vissza, míg egy harmadik elem, Herakles, a dór befolyásnak képviselője. Herakles egyúttal a játékok és ünnepségek rendezője és minazon intézkedések végoka, melyek által O. a Petoponnezusnak, s utóbb egész Hellasznak központja lett. Történetileg a versenyek azzal a szerződéssel veszik kezdetüket, melyet spártai Lykurgos és eliszi Iphitus kötöttek egymással, s amely egy érckorongra vésve még Kr. u. 200. is olvasható volt. E szerződés értelmében O.-ban rendszeresítették a bajnoki küzdelmet (agon). Lassankint az időpontot is rendszeresítették és minthogy a játék minden ötödik esztendőben esett meg, e szerint kezdték az időt számítani, elsőnek tekintvén Koroibos győzelmét Kr. e. 776. A 15. olimpiászig az ünnepélynek inkább Eliszre és Pelopennezusra kiterjedő lokális jellege volt, azontul mindig nagyobb területen hódít, a 30. olimpiász óta kiterjed egész Hellaszra, a 40. óta Ázsia, Nagy-Görögország és egész Szicilia görög elemeire is. Igy tart ez a vigárzás egész a 90. olimpiászig; az innen visszafelé számított ötven verseny volt a játékok fénykora. Sem az achájai szövetségnek bonyodalmai, sem a római hódoltság nem gyakoroltak bénító hatást, ellenkezőleg Tiberius és Nero maguk is megkívánták az olajfakoszorut. De Theodosius uralkodásának 10-ik (Kr. u. 394.), Koroibos győzelme után a 293. olimpiászban megszüntek a játékok, melyeket a hatalmasan fölpezsdülő nemzeti érzület Görögországban 1896. élesztett fel, még pedig nemzetközi részvétel mellett, melyen magyarok is jelentek meg és több diadalt is arattak. A felmerült költségek nagyobb részét az Alexandriában élő filhellén Averov fedezte.

A legrégibb időben a játékok egyszerü versenyfutásból állottak, a 14-ik olimpiász óta hozzájárult a kettős stadion (diaulosz), a 15-ikben a kitartó futás (dolichosz dromosz, változó hosszusággal, mely azonban 24 stadiumig is emelkedett). A 18-ik olimpiász magával hozta a pentatlont (ugrás, diszkosz-hajítás, dárdavetés, futás és birkozás), a 25-ik a lovagi játékokat és a négyesfogatu kocsiversenyeket, a 33-ik a pankrationt (birok és öklözés). Négy olimpiásszal később már fiuk is versenyeznek, a 65. olimpiászban felmerül a fegyveresek futóversenye, majd a 70-ikben az öszvérek kocsiverszenye és a kancalovak futóversenye. Ezekkel egyidejü a négyesfogatu csikóverseny (93. olimpiász), későbbi a kétfogatu kocsiverseny csikókkal (128) és a csikókon való lovaglás (131). Maga az ünnep, kivált attól fogva, hogy a játékok olyan sokfélék és változatosak voltak, huzamosabb időt vett igénybe (a szent hónap 11-16. hónpajait): nyári napfordulattól egészen holdtöltéig, ami a mostani időszámítás szerint junius utolsó v. julius első napjaira esnék. Ekkor aztán egész Görögország együtt volt O.-ban. A rendezés nagy munkája a hellanodikok (l. o.) testületének jutott. A versenyben csakis szabad és kifogástalan jellemü hellének vehettek részt, akik mindenekelőtt áldozatot mutattak be az O.-i Zeusnak, azuátn pedig a pályabirákkal együtt ünnepélyes esküt tőnek a tanácsházban. Majd csapatokra osztották a versenyzőket és sorshúzás által megjelölték az ellenfelek egész sorozatát. Igy folytak le azután a versenynek fentebb felsorolt részei. A győztes mindjárt az illető verseny után pálmaágat, majd az egész ünnepély végeztével olajfa-koszorut kapott; azonkivül joga volt, hogy szobrát az Altison ünnepélyes módon felállíttassa; nevét, szülővárosát és hazáját kikiáltoták. A síszlapkomán ünnepelt költőknek (p. Pindarosnak) alkalmi költeményeit énekelték, melyek az egyes győztesek családfáját egy-egy nemzeti hősre vezetvén vssza, egy új (genealogikus) költészetet teremetettek meg. A játék szinhelyén aratott dicsőség és tisztesség ismétlődött a győztes szülővárosában. A győztesnek semmiféle adót sem kellett fizetnie, díszülése volt szinházban, s általán mindennemü látványosságnál és ünnepnél (proedria). A 80. olimpiász óta lábra kapott az a szokás, hogy költők és irók előadásokat és felolvasásokat rendeztek az összegyült nép előtt. Állítólag Herodotos is itt olvasott volna fel részleteket készülő történelméből. Azonkivül felhasználták az alkalmat és az egész nép jelenlétében hirnökök által kiáltványokat, kitüntetéseket hirdettek ki. A versenyekhez rendszerint nagy szabásu vásár, sokadalom is kapcsolódott.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is