Olivin

magnézium és vasszilikát izomorf keveréke (Mg2SiO4+Fe2SiO4), némelyikben van egy kevés titánsav, mangánoxidul, nikol, fluor. Lenikább szemekben, ritkán szép rombos rendszerbeli táblás és oszlopos kristályokban. Leggyakrabban olivazöld szinü, innen az O. név (a franciák peridot-nak mondják, mely név szintén általánosan elterjedt), de szürkés meg barnás szinekben is, sőt szintelenül, sárgásan meg kékesen is találni. Az átlátszó, szép zöld szinü, szabadon termő kristályoknak krizolit (chrysolith) a nevük, mely mint drágakő is szerepel; Egyiptomból, Peguból, Cejlon szigetéről és Braziliából hozzák kereskedésbe, ahol a folyók homokjában találni és nagy, szép, hibátlan kristályokban sem igen ritka. A régiek a krizolitot különösen kedvelték. XIII. Lajos idejében volt legfőképen divatban, sokáig mint lülönös ásványfaj is szerepelt. Az Alpokban (Stubachthal) szép nagy világos zöld, nem egészen tökélestes kristályokban terem; de ezt nem dolgozzák fel. K. 6,5-7., fs. 3,2-3,6. A közönséges O. lényeges elegyrésze számos euprutiv kőzetnek, nevezetesen bazaltnak, melafirnak, peridotitnak, de a legtöbb meteorkőnek is lényeges elegyrésze; a leggyakoribb ásványa a meteoriteknek a vason kivül. Kristályait gyakran találni a Vezuv és a Etna vulkáni hamujában is. A vasban igen gazdag. O-nak fayalit meg hialosziderit (l. o.) a neve, szintelennek, zöldesnek, kékesnek, mely vasban igen szegény és ugyszólván csakis a megnéziaszilikátot tartalmazza, forsterit, mely fennőtt kristályokban a Vezuv kőzetében is ismertes. A szemcsés O. magában vagy bronzittal, diallaggal és egyéb piroxén ásványokkal együttesen olivinszikla néven kőzetet is alkot, mely a kristályos palák között szokott fellépni és más-más összetétele szerint más-más néven szerepel (l. Peridolit). Némely bazaltban nagy gömbölyü darabokban mint mint u. n. olivinbomba szokott előfordulni (l. Bazalt). Az O. nagyon könnyen elváltozik, különösen szerpentinné (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon