Olmütz

(Alamóc, Olomouc), az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak és érsekségnek székhelye, Morvaország második legnagyobb városa a Morva jobb partján, a Feistritz torkolatával szemben, több vasúti vonal mellett, 19.761, nagyobbára német lakossal, maláta-, sör-, cukor-, keményítő- és spritusz-gyártással, különböző középiskolákon kivül teologiai szemináriummal, felsőbb kereskedelmi és bábaiskolával, iparmuzeummal, cseh régiséggyüjteménnyel, szinházzal és több rendbeli jótékony intézettel. Az 1886-ig erős vár körfalait lerombolták és helyükön sétahelyek keletkeztek; sétahelyei közül legszebb a Stadtpark. Jelentékenyebb épületei: a gót székesegyház, amelyet III. Vencel, aki benne van eltemetve, a XIV. sz.-ban épített; a Szt.-Móric-templom nagy és szép orgonával, a a Szt.-Mihály-templom 3 kupolával; a Városháza Pohl Antaltól 1422. készített érdekes csillagászati órával, renaissance ízlésben épített szép lépcsőfeljárattal és egy egykori Hieronymus-kápolnával, amelyben jelenleg a történelmi muzeum van elhelyezve; az érseki palota; a káptalani dékán palotája, amelyben III. Vencelt megölték. Az Oberringen áll a 36 m. magas Szentháromság-szobor 1742-ből és két szökőkút, alattuk pedig a Caesar-kút az imperator lovas szobrával. O.-ről az okiratok már 863. mint városról tesznek említést. 1063. püspökséggé lett. 1241. a mongolok sikertelenül ostromolták, akiket azután itt a német hadak visszaszorítottak. 1640-ig Morvaország székhelye volt. 1777. érsekséggé emelték. 1642. Torstenson foglalta el. 1758. II. Frigyes oprosz király hét hétig eredménytlenül ostromolta. 1848. dec. 2. V. Ferinánd itt mondott le az uralomról Ferenc József javára. 1850-ben porosz és osztrák követek itt kötöttek a német birodalom ügyeire vonatkozó egyezséget. V. ö. Müller, Gesch. d. königl. Hauptstadt O. (Bécs 1882).

Nagy szerepet játszott O. a Mátyás király és Podjebrad György közötti hosszas harcokban. A város eleinte Podjebradnak hódolt, de utóbb, midön Mátyás felülkerekedett, az ő pártjára állott. A magyar király 1468 jul. 4. győztesen vonult O.-be, ahol a cseh, morva és sziléziai kat. rendek 1469 máj. 3. cseh királynak választották. Itt jött létre 1478 dec. Ulászló cseh király és Mátyás között a O.-i béke. (Ennek értelmében mindketten egyforma jogon birják a cseh királyi cimet és Csehországnak hatalmukban levő területét; Mátyás halála után azonban Ulászló vagy örökösei 400.000 forintnyi váltságdijért megszerezhetik Morvaországot, Sziléziát és Luzsáciát.) A régi városi levéltárban számos oklevél van, mely erre a korra vonatkozik. Sok a kiváltságlevél is, amelyekkel Mátyás király az előtte nagyon kedves O. polgárságát és főnemességét elhalmozta. Vannak azonfelül okmányok, melyek a mohácsi vész korát, I. Ferdinánd és Szapolyai János viszonyát, a bazini és szentgyörgyi grófok pénzzavarát (1497-1505) világitják meg. V. ö. Századok. 1889. évf. 207.old. Az O.-i várban őrizték az 1848-49-iki magyar szabadságharc bukása után az elfogott politikai foglyok nagy számát, kiknek névsorát (szám szerint 85-ig) a Kolozsvárt megjelenő 1848-49-iki Történelmi Lapok 1896 febr. száma közölte.

Forrás: Pallas Nagylexikon