Oltardianum Album
történelmi napló, Erdély XVI. és XVII. századi történetének
egyik érdekes forrásműve. Eredeti kézirata Kemény József gróf gerendi
gyüjteményével együtt az erdélyi muzeumba került; ebből adta ki az egész naplót
Trauschenfels Jenő a Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens új
folyamában, 1860. A naplót 1526. kezdi Scherer, máskép Nyírő v. Rasoris András
szebeni polgár, az Oltardok őse, ki kora nagy mozgalmaiban maga is teljes
lélekkel részt vett, buzgó hive a reformációnak, s Szapolyaival szemben inkább
Ferdinándhoz szit. 1552-76. rövid s kevésbbé érdekes följegyzésekben folytatta
a naplót az előbbinek fia, Oltardus Scherer Pál, a szebeni pénzverde főnöke.
Ennek fia Oltardus Márton medgyesi pap 1576-91. vezette a naplót, kinek halála
után az Oltardus család közös megegyezéséből az elhunyt egyik fiára, Oltardus
János nagyekemezei papra szállott az album folytatásának joga és kötelessége. Ő
egyébként egy másik évkönyvet, a Fuchs-féle történelmet is folytatta, melyet
«Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum» cím alatt Brassóban 1847-48. adott ki
Trausch József. Van egy terjedelmes egyháztörténelmi munkája is, a következő
cimmel: Joh. Oltardi decani Cibiniensis historia progressus christiantatis et
reformationis in Transylvania. Ő az O.-nak 1591-1629. terjedő részét erős
történelmi érzékkel, a korjellemző vonások kiemelésével irta meg. A naplót az
előbbeninek fia, Oltardus András szebeni lelkipásztor, rövid, kevéssé érdekes
jegyzetekkel folytatta 1630-59. Ezzel a kézirat megszakad. Az Oltard-család
történetét Seivert irta meg a Nachrichten v. Siebenb. Gelehrten cimü
gyüjteményes művében, a nélkül, hogy az O.-t ismerte volna.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|