Oltardianum Album

történelmi napló, Erdély XVI. és XVII. századi történetének egyik érdekes forrásműve. Eredeti kézirata Kemény József gróf gerendi gyüjteményével együtt az erdélyi muzeumba került; ebből adta ki az egész naplót Trauschenfels Jenő a Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens új folyamában, 1860. A naplót 1526. kezdi Scherer, máskép Nyírő v. Rasoris András szebeni polgár, az Oltardok őse, ki kora nagy mozgalmaiban maga is teljes lélekkel részt vett, buzgó hive a reformációnak, s Szapolyaival szemben inkább Ferdinándhoz szit. 1552-76. rövid s kevésbbé érdekes följegyzésekben folytatta a naplót az előbbinek fia, Oltardus Scherer Pál, a szebeni pénzverde főnöke. Ennek fia Oltardus Márton medgyesi pap 1576-91. vezette a naplót, kinek halála után az Oltardus család közös megegyezéséből az elhunyt egyik fiára, Oltardus János nagyekemezei papra szállott az album folytatásának joga és kötelessége. Ő egyébként egy másik évkönyvet, a Fuchs-féle történelmet is folytatta, melyet «Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum» cím alatt Brassóban 1847-48. adott ki Trausch József. Van egy terjedelmes egyháztörténelmi munkája is, a következő cimmel: Joh. Oltardi decani Cibiniensis historia progressus christiantatis et reformationis in Transylvania. Ő az O.-nak 1591-1629. terjedő részét erős történelmi érzékkel, a korjellemző vonások kiemelésével irta meg. A naplót az előbbeninek fia, Oltardus András szebeni lelkipásztor, rövid, kevéssé érdekes jegyzetekkel folytatta 1630-59. Ezzel a kézirat megszakad. Az Oltard-család történetét Seivert irta meg a Nachrichten v. Siebenb. Gelehrten cimü gyüjteményes művében, a nélkül, hogy az O.-t ismerte volna.

Forrás: Pallas Nagylexikon