Oltványi

Pál, prépost, egyházi iró, szül. Szegeden 1823 aug. 1. Tanulmányait Szegeden, a teologiát a bécsi Pázmáneumban végezte. Pappá szentelték 1846. Rövid idei káplánkodás után 1846. szept. l. püspöki iktató levéltáros, szentszéki jegyző, titkár, végül irodaigazgató lett. 1854 dec. 22. földeáki plébános. 1869. püspöki engedéllyel Szegedre ment, hol nagybátyja O. István nagyprépost végrendeletét végrehajtván, apácazárdát és iskolát emelt a hagyatékból. 1872. végleg elhagyta Földeákot és azóta a szegedi apácaiskolát igazgatja. 1863. pápai kamarás, 1882. a jeruzsálemi szt. sírról elnevezett lovagrendnek középkeresztes vitéze, 1877. a Ferenc József-rend lovagja, 1880 aug. 1. prépost. Aranymiséjét 1896. máj. 10. mondotta Mária-Zellben. O. vagyonát iskolai és humanisztikus célokra fordítja, igy: a földeáki kat. iskolánál (1869) 1000 forintos, az akadémiánál 1200 forintos, Földeák községben rózsakirály és királyné címen 1500 forintos, u. o. újabb 400 forintos alapítványt tett; Szegeden új 4 osztályu népiskolát épitett, újabban 120.000 koronás alapítványt tett, zárt és csak halála után fölnyitható levélben jelezvén annak rendeltetését. Irodalmi munkássága: Vegyes házasságok és az új polgári törvénykönyv (Temesvár 1851); Privilegium fori és az új polgári törvénykönyv (u. o. 1854); Acta synodalia; Vegyes házasságok (u. o. 1857); Salve Regina (Szeged 1859); A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története (u. o. 1867); Népoktatásügy Magyarországban (u. o. 1884); A szegedi parochia és a piarista atyák krónikája (u. o. 1886) stb. A költészet terén is sikereket ért el, amennyiben 1880. ő nyerte meg a liszaboni akadémia által hirdetett nemzetközi Calderon-ódapályázatnak magyar költeményre szóló díját.

Forrás: Pallas Nagylexikon