Olvasó

vagy rózsafüzér (rosairum), zsinór, amelyre apró gyöngyök vannak felfűzve s az olvasó imádkozásánál elmondható miatyánkok és üdvözletek megolvasárára valók. Eredete a kereszténység első századaiból, miután a remeték s utánuk a hivők sokszor elmondották az imákat s azok számát a lepörgetett gyöngyökön olvasták. Az O. kétféle, nagyobb és kisebb, amaz a zsoltárok száma szerint 150 üdvözletből, tehát 10 tizedből áll, amelyek mindegyike egy miatyánkkal kezdődik s a dicsőítéssel (doxologia, l. o.) végződik, minden üdvözlethez hozzáadatván valamely titok, amelyek Jézus születésére, halálára vagy feltámadására vonatkoznak. Az O. imádkozása a hiszekegy elmondásával keződik. Tekintettel az egyházi évszakokra s az ezeknek megfelelő titkokra, az O. örvendetes, fájdalmas és dicsőséges. A kis O. öt tizedből áll. Az O.-t jelenlegi formájában szt. Domonkos hozta be 1208. - Az O. ünnepe v. Mária győzelme v. segítségének ünnepe, annak emlékére tartatik, hogy a keresztények a törökökön Lepantónál 1571 okt. 7-én fényes győzelmet arattak. Ezt az ünnepet V. Pius alapította, XIII. Gergely október első vasárnapjára tette, XI. Kelemen pedig a zentai csata emlékére az egyházra kiterjesztette.

Forrás: Pallas Nagylexikon