Om

az indek szent szótagja, melyet a védák olvasása előtt és után az imádságok amenjének megfelelő módon ejtenek ki. Eredetileg nem volt egyéb igenlő bizonyító szónál s csak később lett rejtélyes értelmüvé. Mint misztikus szótag először az Upanisádokban fordul elő. A hinduk elemzése szerint három, a, u és m betük összetételéből keletkezett. Eleinte három szellemmel azonosították a szótag három betüjét, az első betü a volt a Vaisvanara, az ébren lévő lelkek szelleme, a második, az u betü volt a Taidsasza, az álomvilág álmodó lelkeinek a génusza, végül az m betü az álom nélküli alvás szellemét Pradsnát jelképezte. Később az ind szentháromság három főistenét értették alatta, a volt Visnu, u Siva, m Brahma. V. ö. Gough, The philosophy of the Upanishads and ancient indian metaphysics (London 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon