Oman

(fővárosa után Maszkatnak is hivják), független szultánság Arábia K-i partján az O.-i és a Persa-öböl mentén, mintegy 1000 angol mérföld hosszuságban. Befelé a határai megszabva nincsenek. A sík partvidék tercier képződményekből áll; innen meredek hegylépcsők vezetnek föl az arab-sivatag Dahna nevü részébe. A hegylépcsők a Dsebel Akhbarban 3000 m.-nyi magasságot érnek el. Az éghajlat forró és száraz; legtöbb eső áprilisban van; juliustól novemberig nincs eső. Ahol mesterséges öntözés eszközölhető, búzát is termelnek; legfőbbb termék azonban a datolya. A házi állatok közül lovak és kecskék vannak nagyobb számmal; fontos foglalkozási ág még a halászat. A lakosok száma 1 1/2 millió, nagyobb részük kartani, azután vahhabita; számosak még a néger ragbszolgák utódai. A kivitel értékét 1.720.320 dollára becsülik; fő cikkei a datolya (550.000 dollár), gyümölcs, gyöngyök, só és halak; a bevitelé (2.055.000 dollár) rizs (630.000 dollár), kávé, cukor, pamutkelmék, gyöngyök, gyöngyház stb. A szultán évi jövedelmét 200.000 dollára becsülik; hatalma Maszkat városán tul alig terjed. A nagy fölfedezések korában a portugálok foglalták el. Különböző viszontagságok után 1741. a jemeni eredetü Ahmed ben Szaid jutott a szultáni székbe, akinek utódai megszerezték, bár csak bérletként Mogisztan és Larisztan persa tartományok partvidékét Benderabbasz, Lingeh kikötővárosokkal, Ormuz, Kism, El-Areds szigeteket, sőt Beludsisztán partvidékét is a Tanka-foktól Passzaniig. Ehhez járult későbben K.-Afrika partvidéke is az egyenlítőtől a Delgado-fokig, Patta, Lamu, Pemba, Zanzibar, Mafia és Kiola szigetekkel együtt. 1854. Szaid szultán halála után az afrikai birotokok O.-tól elszakítottak és az elhunyt szultán másodszülött fiának jutottak; hasonlóképen elvesztek a persiai és beludsisztáni birtokok is.

Forrás: Pallas Nagylexikon