Omen

(lat. többes omina), kedvező vagy kedvezőtlen előjel, olyan esemény, amely magában véve esetlegesnek látszik, de valósággal vagy szerencsét, vagy balsorsot jelent (megbotlás a küszöbön, tüsszenetés beszéd közben). Különösen a rómaiaknál játszott nagy szerepet, akik azt is hitték, hogy az ilyen kedvezőtlen (ominosus) jel által mintegy előre megjelentett eseményt vagy engesztelő áldozatokkal lehet elfordítani, vagy azzal, hogy tüstént kedvező értelmet tulajdonítottak neki. A rómaiak istentiszteletében is nagy jelentőségre jutott az omen, kivált az ars fulguratoriában (villámból való jóslás) és a haruspexek (l. o.) céhbeli tudományában.

Forrás: Pallas Nagylexikon